Az életünk egy melankólikus zene,
néha ott eszi meg a fene.
Hullámok jönnek, mennek
de egy akkordot sem felednek.

Néha elcsuklik a hangunk,
megköszörüljük a torkunk,
de mindig tovább lépünk,
mert folytatni kell az életünk.

Olykor valaki felzokog,
de a zene enyhíti minden bánatát
és megleli az örök válaszát
s megízleli ...

Bátorságért kiáltottam magamban.
Elszántságot kölcsönöztem énemnek,
Lesz, ami lesz, ne futamodj! Tettem fel a tétet.
Éreztem, semmi sem lehet úgy,
Mint azt érezni, s látni vélem. Ám, és íme.

Megtörtént a csoda, - akartam, - \'megtört a jég.\'
Mit is írok, - nincs itt jég, - ez, az Érzelem.
A drága lélek kapuja nyílt meg felém, s ...

Boldoggá lettem. Általad, miattad, - Édesem!
Nem is tudom, miként kezdjem levelem.
Ám teszem, pedig magamnál sem vagyok, érzem.
Oly' boldog lettem, mint valamikor. Nem is tudom mikor.
De azt tudom, hogy most boldogságérzetem határtalan.

Drága kicsikém, amit kedves soraiddal okoztál,
Kimozdítottál a reménytelenség állapotából, - ...

Közlöd már utálsz
vagy gyűlölsz,
nekem nem lesz jó melletted,
így el kell feledned!

Nézek , hangom elakad
és te nem hibáztatod magadat,
büszke vagy magadra ,
de álljunk meg csak egy gondolatra!

Mi ez az egész?
Itt a vége és kész!
Sötét a múltad,
Te jöttél és az életemet ...

A múltba visszatekintek, s valami fáj,
keresek valakit, aki nincs velem már.
Nélküle más az életem,ez sokszor fáj,
elment, itt hagyott, de valahol vár.

Titkokat őrzök, csendben emlékezem,
tudom milyen volt ha fogta a kezem.
Éreztük egymás szívének dobogását,
nem akartuk soha ennek elmúlását.

Csend borult az egykor vidám ...

Én már magamtól kérdezem, mikor lesz vége?
Csak magam elé nézek a sötét mélybe.
Csak gondolkodom a sok barát jóleső vigaszán,
Csak egy csepp vagyok az élet elillanó viaszán.

Az élet tanít engem járni a földhöz láncolva,
A lelkem fejjel lefelé áll mindent felfordítva.
A szememből könnycseppek kicsordulnak,
Keményen intenek

Olvasták: 670

Fájdalom,