A múltba visszatekintek, s valami fáj,
keresek valakit, aki nincs velem már.
Nélküle más az életem,ez sokszor fáj,
elment, itt hagyott, de valahol vár.

Titkokat őrzök, csendben emlékezem,
tudom milyen volt ha fogta a kezem.
Éreztük egymás szívének dobogását,
nem akartuk soha ennek elmúlását.

Csend borult az egykor vidám ...

Én már magamtól kérdezem, mikor lesz vége?
Csak magam elé nézek a sötét mélybe.
Csak gondolkodom a sok barát jóleső vigaszán,
Csak egy csepp vagyok az élet elillanó viaszán.

Az élet tanít engem járni a földhöz láncolva,
A lelkem fejjel lefelé áll mindent felfordítva.
A szememből könnycseppek kicsordulnak,
Keményen intenek

Olvasták: 674

Fájdalom,