Egy szomorú verset kezdtem el régen
mit magányomban írnék...
Lassan végiggondolom,
most mosolygok magamon,
ha szomorú,hát szomorkodjunk duplán!

Gondolatom Nálad járt fent az égben,
hogy hátha Veled lennék...
Nem kellek az égnek se,
ez a versem nem jött be,
ha keserű,hát nevessünk együtt!

Kinézek a teraszunkon ülve. A szép nyár kacéran kacsint felém.
Meg-megcsillan a játékos napfény a növényzet millió levelén.
Óh, Te bájos napfény! Melegítő, éltető erőd áraszd a tájra!
Hadd legyen sok-sok remek termény a kerti munka bőséges jutalma!

Hadd keringjen a csodálatos nektár Bacchus szőlőtöveiben.
Bőséges szüret után hadd érjen ...

Most is rád gondolok és a verset írom,
Hogy mennyire szeretlek bebizonyítom.
Rímekbe szedem összes gondolatom,
S éjjelente csak rólad álmodozom!
Eddig jutottam a versírásba,
De ez most nem volt számításba.
Mikor észrevettem, hogy itt vagy,
Összes tudományom idefagy.
Azért, ha már elkezdtem így ...

Itt a reggel fölébredtem!!
Mellettem az ágyam üres.
Érdekes egy gondolat,
Ami elmémben bezavart.

Nyitom ki a szemem,
De Te nem vagy itt velem,
Furcsa álmom lehetett,
Amiben biztos ott voltál Te!!
Nem emlékszem semmire,
De erősen érzem, hogy,
Álmomban ott voltál velem,
Erős álom lehetett, hogy ...