Egy érzés megpihen a vállamon,
súlyos terheket helyez el a hátamon,
egy magányos gondolat rám tör hirtelen,
nem maradt már mellettem senki sem.

Az idő szürke megkopott fátylát rám teríti,
a magány szívemet hatalmába keríti,
egy fáradt kiégett gondolat megpihen,
nem ...

Néhány jó szó elég lett volna,
néhány kedves mondat talán...
Bennem most nem haldokolna,
szerelmemet felváltja a magány.

Néhány megosztott gondolat,
néhány röpke órányi figyelem,
talán megoldaná a gondokat,
most ismét egyedül cipelem.

Nem voltak hatalmas igényeim,
nem kértem soha annál ...

Nézd! Ismét csak ránk talál a hajnal.
Közeleg... Bár még álmos szürkületben,
Máris őrült vágtában, lobbanó lendületben,
a mindennapok harcmezeje hív, induló dallal.

Fáradt szemeim téged fürkésznek nesztelen,
tudom indulnom kéne már... Mégsem teszem.
Csak nézlek és újra elveszítem józan eszem...
Lelkem kivetkőztem most csupasz, ...

Te vagy minden mire életemben vágytam,
te vagy kire annyi éven át hiába vártam.
Te vagy múzsám, te vagy lényegem,
kinek a keresésére szántam egész életem.

Olyan vagy nekem ,mint a felkelő nap első sugara,
mely rávilágítja fényét a messzi nyugatra.
Olyan szép ,mint a kristály tó tükre,
szívem rabod lett örökre.

Te vagy a ...

Azt hittem könnyebben fog majd menni,
azt, hogy mindig lesz majd valamit tenni...
Ami talán eltereli figyelmemet egy kissé,
bár tudtam az érzést nem teheti semmisé.

Nem értem meg, hogy téged nem érdekel,
hogy szavaim már többé soha nem érhet el...
Most életem talán legnehezebb időszakában,
egyedül ülök az üres, magányos ...

Miért hiszed azt, hogy büntetlenül meg teheted,
elszórva a remény magját még vissza veheted.
A boldogságnak kósza gondolatát elhintve,
saját játékodban a másik érzéseire legyintve.

Miért hiszed, hogy nem változtattál rajta,
hogy életét tovább majd ugyanúgy folytatja.
Miért nem értik meg soha azt: Ne ...