Távolodom...

Távolodom mindentől mindenkitől,
néha elegem van mindenkiből,
a város zajától távol,
egyre messzebb a valóságtól.

Szürkülnek már a fények,
mind jobban amint lépek,
egyre távolabb míg nem marad,
csak én és néhány gondolat.

Budapest. 2010.10.07.

Szabadon

Vad volt meggondolatlan,
heves minden mozdulatban,
fiatal volt visszafoghatatlan,
csak egyetlen pillanatban,
rosszul lépett elhamarkodottan,
emlékét őrzöm magamban,
fáj minden gondolatban,
úgy fáj elmondhatatlan,
nélküle egyedül maradtam.

Szabad volt, ...

- Egy rég megsárgult levél,
mely célba már sohasem ér.
Egy levél benne érzéseid,
egy vallomás minden szépségeit,

Szíved szavát írtad le benne,
azon gondolkozol vajon milyen lenne,
életed ha akkor elmondod neki,
hogy szíved csak őt szereti.

Egy megkésett levél,
bánat mely azóta él,
csak ez maradt hátra,
tőle, kit ...

Az idő nyugszik a vállamon,
testemet lassan teljesen átadom,
hideg kúszik fel a hátamon,
fokozatosan enyhül, szűnik a fájdalom.

Elmémre sötét csend borul,
kósza felhő lassan elvonul.
Egy fáradt gondolat megpihen,
majd elillan gyorsan sebtiben.

Egy érzés rám tör megszorul,
egy újabb felhő ...

Egy érzés megpihen a vállamon,
súlyos terheket helyez el a hátamon,
egy magányos gondolat rám tör hirtelen,
nem maradt már mellettem senki sem.

Az idő szürke megkopott fátylát rám teríti,
a magány szívemet hatalmába keríti,
egy fáradt kiégett gondolat megpihen,
nem ...

Néhány jó szó elég lett volna,
néhány kedves mondat talán...
Bennem most nem haldokolna,
szerelmemet felváltja a magány.

Néhány megosztott gondolat,
néhány röpke órányi figyelem,
talán megoldaná a gondokat,
most ismét egyedül cipelem.

Nem voltak hatalmas igényeim,
nem kértem soha annál ...