Úgy érzem lebegek...csak szállok..és nem tudom hogy hová visz a szél
A szél...Csak azt érzem kies minden..és senki sem hisz bennem
Bennem...,pedig annyira igyekeztem...
Fáj minden szó..minden gondolat minden érzés
Minden érzés ami kényszerít hogy gondolkodjam...örjítő érkezés..
Örjítő érkezés mely felőröl...a ...
A szél...Csak azt érzem kies minden..és senki sem hisz bennem
Bennem...,pedig annyira igyekeztem...
Fáj minden szó..minden gondolat minden érzés
Minden érzés ami kényszerít hogy gondolkodjam...örjítő érkezés..
Örjítő érkezés mely felőröl...a ...
Olvasták: 483
Élet,
Az Ön versének a helye...
Hittem, hogy fénye örökké ragyog,
de eltűnt egyedül hagyott.
Eltűnt mint hulló csillag az égen,
örökre a hideg sötétségben.
De még él bennem a gondolat,
hogy hallod még a hangomat,
hallod azt mit mondogat,
hogy egyre csak téged hívogat.
De te már messzi utakon jársz,
egyszer még rám ...
de eltűnt egyedül hagyott.
Eltűnt mint hulló csillag az égen,
örökre a hideg sötétségben.
De még él bennem a gondolat,
hogy hallod még a hangomat,
hallod azt mit mondogat,
hogy egyre csak téged hívogat.
De te már messzi utakon jársz,
egyszer még rám ...
Olvasták: 527
Életem festményén rajzoltál világot,
milliónyi színes tündöklő virágot,
mindazt a csodát mit szíved látott,
szívembe vésted féltett édes álmod.
Hiába is küzdenék ellene,
magával ragadott ártatlan jelleme,
álmaimban kísért emlékeinek szelleme,
szívemnek már csak ő kellene.
Belém vésődött minden
milliónyi színes tündöklő virágot,
mindazt a csodát mit szíved látott,
szívembe vésted féltett édes álmod.
Hiába is küzdenék ellene,
magával ragadott ártatlan jelleme,
álmaimban kísért emlékeinek szelleme,
szívemnek már csak ő kellene.
Belém vésődött minden
Olvasták: 414
Sötét van rideg, nyirkos lelkemben már megint,
hirtelen újra tél lett üressége szemembe tekint.
A magány mely lelkembe írja bánatos hangját,
utamon társamul szegült felvillantva haragját.
Távolodom ismét egyre csak messzebb jutok,
ameddig bírja a lábam sebesen addig futok...
S midőn vállamra telepszik fáradt
hirtelen újra tél lett üressége szemembe tekint.
A magány mely lelkembe írja bánatos hangját,
utamon társamul szegült felvillantva haragját.
Távolodom ismét egyre csak messzebb jutok,
ameddig bírja a lábam sebesen addig futok...
S midőn vállamra telepszik fáradt
Olvasták: 600
Tudod az orvosok azt mondták nekem,
hogy soha nem lehetsz már velem.
Azt mondták hagyjalak békében elmenni,
ne reménykedjek, próbáljak inkább feledni.
De én nem hiszek nekik,
tudom jól csak a dolgukat teszik.
De én még nem adtam fel a reményt,
hiába mondják: Nem menthetjük meg szegényt.
Szerintem te csak alszol,
lelked még belül ...
hogy soha nem lehetsz már velem.
Azt mondták hagyjalak békében elmenni,
ne reménykedjek, próbáljak inkább feledni.
De én nem hiszek nekik,
tudom jól csak a dolgukat teszik.
De én még nem adtam fel a reményt,
hiába mondják: Nem menthetjük meg szegényt.
Szerintem te csak alszol,
lelked még belül ...
Olvasták: 698
Élet,
A fájdalom tengerének habjai nyaldossák magányos szívem partjait,
és a fájdalomtól elborult elmém, próbálja megőrizni megmaradt álmait.
Lelkemet millió apró tűként szurkálja a magány kegyetlen érzése,
és úgy érzem talán soha nem kapok választ néhány kérdésre.
Szavaim elenyésznek a semmibe, csak süket fülekre találnak,
mégis én ...
és a fájdalomtól elborult elmém, próbálja megőrizni megmaradt álmait.
Lelkemet millió apró tűként szurkálja a magány kegyetlen érzése,
és úgy érzem talán soha nem kapok választ néhány kérdésre.
Szavaim elenyésznek a semmibe, csak süket fülekre találnak,
mégis én ...
Olvasták: 476
Bejelentkezés
Toplista
Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
