Ősz földje ez. Hajlongnak mind az ágak.
Egyedüllétén magányos virág
csodálkozik, halványul már a szirma,
s könnycseppes fény szűrődik rajta át.
Hallom, sokat dolgoztál, Ezermester!
S írtál is, gondolatban, könyveket,
- de csak magadnak. Bennem is a kérdés:
az író ír, de azzal mit tehet?
Fiatalon, miként egykor Petőfi,
még elhiszi: sokat. ...

Mókus szalad fától fáig,
majd egy fára fürgén mászik.
Balatonparton senki sincsen.
Gyönyörködöm e meghitt csendben.

Felém néz, aztán eltűnik.
Felmászik talán a csúcsig?
Nem tudom, de ez éppenséggel nem fontos.
Gyenge eső áztatja a sáros partot.

Talán egy fáról néz le erre az ázott partra,
a ...

Orlay bácsinak fűszerboltja
ennek a versemnek a tárgya.
Sokszor mentem át ebbe a boltba.
Tettem ezt szüleim kívánságára.

Bár később ez az üzlet a Közérté lett,
az áruk melletti jó szó így is meglett.
Mindezek mára csakis emlékekké
lettek, s maradtak a mi lelkünkben.

Ma söröző van a fűszerbolt helyett.
Épülete idéz ...

Világosszürke felhős égbolt alatt
hullámok barázdálják a tavat.
A Balaton fehér tajtékokkal
ütögeti a partot bősz haraggal.

A szél jelenleg nem nyugszik.
Az eső csendesen esik.
Lenn a parton nincsen senki,
hisz most nem lehet napozni.

De lehet viszont beszélgetni,
egy jó könyvben elmélyülni,
a ...

Érzem az átázott föld illatát,
amely a reggeli légen hatol át.
Esőcseppek csillannak a leveleken,
lecseppenve tűnnek el a nedves földben.

Az égen szürke felhők vannak
útjában a felkelő Napnak,
melynek sugarai utat törnek
lassacskán a komor felhőkben.

Az újabb esők ...

Vágyakozva nézek az égre,
hol felhők állnak. Eshetne végre.
A sok-sok növény vízre vágyik,
ember, állat izzadságban ázik.

De a felhők sötéten állnak,
vizet nem adnak a világnak.
Ám egyszer csak könnyebbek lesznek,
mert vizüket adják a Földnek.

Növény, állat és az ember fellélegzik.
Az egész világ így már nem szomjazik.
Sok ...