Egy régi dal, mit fülünkbe
dúdol az őszi szél.
omló falon, fázós erdőn,
bús könnyek közt mesél.
Az elmúlásnak hangjai,
oly messze szállanak.
Lelkeink remegnek bele,
mint omló várfalak.
Ó boldog nyár, mely elenyész
avarba bukva el.
A fákra vár bús szenvedés,
mit jeges szél lehel.
dúdol az őszi szél.
omló falon, fázós erdőn,
bús könnyek közt mesél.
Az elmúlásnak hangjai,
oly messze szállanak.
Lelkeink remegnek bele,
mint omló várfalak.
Ó boldog nyár, mely elenyész
avarba bukva el.
A fákra vár bús szenvedés,
mit jeges szél lehel.
Olvasták: 604
Az Ön versének a helye...
Az égbolt mintha nem is ünnepi lenne,
úgy burkolózott be a szürke fellegekbe.
Tegnap viszont napfény ragyogott az égen.
Reménykedtünk az ünnep szépségében.
De az ünnep ennek ellenére is szép,
mert érezzük a csodálatos lelkiségét,
hisz kimutatja a hitünknek az értékét,
nagyon magasztos, meghitt, tiszta érzését.
Az igazi szépség nemcsak ...
úgy burkolózott be a szürke fellegekbe.
Tegnap viszont napfény ragyogott az égen.
Reménykedtünk az ünnep szépségében.
De az ünnep ennek ellenére is szép,
mert érezzük a csodálatos lelkiségét,
hisz kimutatja a hitünknek az értékét,
nagyon magasztos, meghitt, tiszta érzését.
Az igazi szépség nemcsak ...
Olvasták: 465
Élet,
Nem kellemes ez az éj,
a kiscicád nagyon fél!
A jégeső elkapott,
haza menni nem tudok!
Az ajtó pár lépés csak,
itt vagyok a fa alatt.
Nem juthatok mégsem át,
a jégeső fejbe vág!
A bundácskám elázna,
a kiscicád megfázna.
Már hiányolsz remélem
gazdám, szaladj ...
a kiscicád nagyon fél!
A jégeső elkapott,
haza menni nem tudok!
Az ajtó pár lépés csak,
itt vagyok a fa alatt.
Nem juthatok mégsem át,
a jégeső fejbe vág!
A bundácskám elázna,
a kiscicád megfázna.
Már hiányolsz remélem
gazdám, szaladj ...
Olvasták: 1076
Aranyeső nyílik áprilisban,
hajnali homályban napsugár költ.
Zsenge füzek ága halovány-zöld,
kikelet lábnyoma újra itt van.
A virágos rét már fényre éled,
tavasz tűzvarázsa bennünk bujkál.
Szerelmet szül, ami mireánk vár,
megláttalak, s rabod vagyok végleg!
Szép szemednek lettem én bolondja, ...
hajnali homályban napsugár költ.
Zsenge füzek ága halovány-zöld,
kikelet lábnyoma újra itt van.
A virágos rét már fényre éled,
tavasz tűzvarázsa bennünk bujkál.
Szerelmet szül, ami mireánk vár,
megláttalak, s rabod vagyok végleg!
Szép szemednek lettem én bolondja, ...
Olvasták: 663
Az ősz komor, szürkés színeivel,
sárga leveleivel megjelent.
A Balaton ködpaplan alatt fekszik
és az esős ősz a tájra telepszik.
Esik, esik, sűrűn, hosszan, csendesen esik.
A Nap a komor felhők mögött rejtőzik.
Gyenge sugarai a sötét felhőkön
átszűrődve csillannak a sáros földön.
sárga leveleivel megjelent.
A Balaton ködpaplan alatt fekszik
és az esős ősz a tájra telepszik.
Esik, esik, sűrűn, hosszan, csendesen esik.
A Nap a komor felhők mögött rejtőzik.
Gyenge sugarai a sötét felhőkön
átszűrődve csillannak a sáros földön.
Olvasták: 439
Élet,
Ősz földje ez. Hajlongnak mind az ágak.
Egyedüllétén magányos virág
csodálkozik, halványul már a szirma,
s könnycseppes fény szűrődik rajta át.
Hallom, sokat dolgoztál, Ezermester!
S írtál is, gondolatban, könyveket,
- de csak magadnak. Bennem is a kérdés:
az író ír, de azzal mit tehet?
Fiatalon, miként egykor Petőfi,
még elhiszi: sokat. ...
Egyedüllétén magányos virág
csodálkozik, halványul már a szirma,
s könnycseppes fény szűrődik rajta át.
Hallom, sokat dolgoztál, Ezermester!
S írtál is, gondolatban, könyveket,
- de csak magadnak. Bennem is a kérdés:
az író ír, de azzal mit tehet?
Fiatalon, miként egykor Petőfi,
még elhiszi: sokat. ...
Olvasták: 540

