Aranyeső - önkellető
virága a tavasznak -
giccses sárgáját zengeti:
- Nyíljon ki minden ablak!

Ám felkéklő ibolya rét
színében ott volt álmom:
szépség, könnycseppes csillogás, -
varázslatos világom.

Elindulnak félénk utak.
Fent a végtelen bátrabb,
s hozna fehér felhős tavaszt
a tájnak és ...

Irodalom? Olykor furcsa vadon.
Látsz előugró indiánokat.
Kiáltásuk harcias posztmodern,
s olvasójuk, ha olvas, - áldozat.

Billeg félig jobb, félig bal legény.
Valót, ha lel, hasznára írja át.
Divolinázik, felültet, s leül.
Várja saját személyi kultuszát.

Ez is jelen táj: Wass-korszakbeli
(aranykor csupán annak, aki lop).
Fél-népies ...

...Utazás....

...mindannyian ezen a földön... csak utazok vagyunk...
...néha megállunk...leszállunk és várunk vagy véget ér utunk....
...miközben utazunk...nézünk az ablakon kifelé....
...meglátni másikban a szépet a jót...sokszor egy pillantás is elég...
...mint mikor ültünk a buszon és egyszer csak megláttuk valakit...
...a szív egy pillanatra ...

Elmennék én béralvónak
mások helyett álmodónak,
vagy árnyék- nyújtogatónak ,
a fény ,a késő nyári délután helyett,
nyakamat szívesen szegném
pórul járó helymászók helyett,
elmennék helyettük a kórházba ,
amíg ők felérnek a csúcsra,
vagy mennék bejárónőnek,takarítónőnek,
kivasalnám a szél által összegyűrt ...

Azóta is utánad vágyakozom
Nem lettél a szeretőm
se sorsomban csillagom
nem éreztem közelről a bőröd illatát
kitárt tenyeredben
nem lüktettek csodák
s én sem tartottam rőt
lángjaidat a tenyeremben
pedig öleltelek százszor is
ha rád gondoltam
megvert s megáldott
képzeletemmel

Azóta is vágyódom utánad

Senki sem tudja, ...

Van két aranyló karika
Szép karamell színű
Nem tudom miért vonzz annyira
Higy szeressem, nem valószínű

S mégis minden pillantás
Mit e gyönyörűségekre vetek
Szívemben jól eső villanás
És máris nevetek.

Szemem lejjebb siklik
Két vékony vonalra
Nagyon szépen fénylik
Pedig rúzs sincsen ...