Elsüllyedt napok,
feledett órák,
vidám szirmait
régen elszórták.

A csend húsz éve
közöttünk feszül,
szanaszét szakadt
árnyékra vetül.

Szólít a távol,
emléked átjár,
kopár a múlt,
üres a szempár.

Lelked az idő
bár nem köti,
sebzett életem
hiányod tükrözi.

Nap lekapcsolta a fényeket,
A gonosz csend, halkan lélegzett.
Erdő is ránk borult,
Látásunk… alakult.
Eltévedtünk, a sétánk így lett!

Séta közben ránk esteledett,
Körülöttünk a csend szepegett.
Erdő sűrűjében,
Sötétség ölében…
Sétánk csak egy, füstbe ment ...

Az öreg… álmodozik

Felolvashatnál, ó, Etuska!
Bízok, vagy ily’ ügyes leányka.
Egri csillagokat,
Meg új novellákat…
Megtennéd? Szívem táncot járna.

Szívesen olvasnék fel Úrnak,
Öregnek, vagy valaki újnak.
Görögök eposzát,
A face pletykaposztját...
Amíg a csillagok lehullnak.
*

Közben mehetnél főzni ...

Kertünknek szép virágdíszes, lélekre ható csendjében
gyönyörködöm a kora nyári madárdal szépségében.
Kertünk sarkában kávéscsészém van a kerti asztalkánkon,
melyből a hajnali kávém nagy élvezettel kortyolgatom.

Csodálatos ez a hangulat
a nyári reggeli ég alatt.
Magasztos élményt ad szívünknek,
a ...

Estére orom
Bíborból vált ezüstbe..
Lassan sötét lesz.
*

Látni, sziluett
Ormot, ég… élőtérben.
Ezüstöződés.
*

Csend, szinte fényes…
Hold megkezdi körútját.
Ezüstöt ken szét.
*

Erdő és mező,
Sötét-ezüst színjátszó…
Fekete égbolt.
*

Kis ...

Esteledik, gyertyafénynél rovom a sorokat…
Egyedül vagyok, csak a lelkem, más nem noszogat,
Sorjáznak a gondolataim, levisz a nyers lélekig,
Olyan varázslat ez, mely engem, totál lemeztelenít.

Kedvesen pislákol a kis gyertyám lángja,
Menne már aludni, jól elfáradt mára.

Kinézek az ablakon, látom az éjjel vándorát,
Velem virrasztja át a mai ...