Míg, kezem- vezette toll sercegve dudorász a papíron,
Addig örömöm, bánatom magamból, tollammal kiírom.
Fehér, famentes papírra vetem a dolgokat,
Írok bele sok mindent, szépeket és gondokat.

Kalamárisomban a sok tenta, az maga a tudás,
Lúdtollammal hordom papírra, maga a boldogulás!
Jó, frissen metszett a lúdtollam, egészségesen sercegve hagy tentát a ...

Volt tájban megyek, végtelen lakásban, –
képzeletben. Már nem engednek el,
s csodálkozik a múltam, hogy miért is?
Ő onnan ismer: gyors lépteimen.

Hát, igen, igen, akkor vitt a lábam
mindenhová, valóságban, s maradt
e táj-lakásból, mi is? Vers-napok még
ringatnak fényben fürdő árnyakat.

Igen, igen, akkor verset írt ...

Mosolyogtak a vadgesztenye-álmok,
majd földet értek konok koppanások.
Galambok búgtak, mert őszt is szeretnek
(csak telet nem, az elveszi a kedvet).
Bennem mesét írt egy kíváncsi gyermek,
s kicsit sántítós verset, - kell a kezdet.
A verset, s mesét közölte is egy lap,
(egy gimnazista dicsőséget így kap).
Később fülembe súgta csinos róka:
- ...

A világ inog, dől. Remélem, újra
nem omlik át egy világháborúba,
amelyből azt a rémes halálzenét
már nem hallja vissza az emberiség,
de emlékezhetne! Baromként bámul,
úgy: azon ép ész, ha ránéz, elámul.

Trump nincs ott. Ez egy kis könnyebbség, tényleg,
tükörcseppje a világreménységnek,
vörös hajú furcsa ripacs és szánom,
de az ...

(Septolet csokor)
Távolban hegyek,
Itt minek legyek?

Ormok háta,
Rajta: pára
Kabátja.
Fúj, esik,
Kalpagod leesik.
*

Napfény sugarak,
Levegőben maradnak!

Sáros pocsolyában,
Nem melegít párban…
Már áttetsző világ,
Kapzsiság,
Napvirág.
*

Elindulnál nyár után…
Fújja esőt,
A hidegedőt.

Érzed a ...

A Nagy háborúban

Rövid, néhány nap alatt, csak úgy, az osztag a felére fogyott…
Utána hirtelen, ez a tendencia, elhalt, lehorgonyzott.
Thélis volt az, aki a fáradt emberekben tartotta a lelket,
És a sokk ellenére beléjük töltött egy kis „lázas” jókedvet.

Egy reggel a Meaux mellett egy pilóta bizonytalan keze
Vezette gép vágódott az út menti ...