Halottak napja.
Meghalt a biztos remény.
Temető. Mécses.
*
Míg sírhant nedves,
Gyászidő is szükséges.
A gyász is véges…
*
Még sírhant nedves.
Szárad! Gyászidő letelt…
Sír gyorsan szárad.
*
Sírhant nem nedves.
Száradt! Gyászidő elmúlt…
Élet megy tovább.
*
Száraz sírhalom,
Özvegy meg locsolgatja.
Könnye ...

(3 soros-zárttükrös)
Az avarszőnyeg alatt tán’ melegszik a hideg hant,
A szomszéd sírnál egy kutya van, néha-néha vakkant…
Az avarszőnyeg alatt tán’ melegszik a hideg hant?

(Belső rímes, 3 soros-zárttükrös)
Csendesen érkeztem lépteimmel a sírhoz, a süppedő szőnyegben,
De a testnél én, sokkal előbb itt ...

Hétköznapi pszichológia a szerelemben…

(Anaforás, dupla-belső visszatérő rímes, 3 soros-zárttükrös)
Emlékszel, hogy mennyire nyikorgott az együttlétünk ajtaja?
Emlékszel, hogy mennyire ingadozott kapcsolatunk valója?
Emlékszel, hogy mennyire nyikorgott az együttlétünk ajtaja?

Jó, most itt ezen a tisztáson együtt ücsörögni
Az erdő ...

(Anaforás)
Igen, elmentünk kószálni az őszi ősvényre, jártunk tisztásról tisztásra,
Igen, mindig mentünk a következő ősvényre, jártunk irtásról irtásra…
Igen, elmentünk kószálni az őszi ősvényre, jártunk tisztásról tisztásra.

Remek levegőben, a madár csivit meg csak a mélységes csendet ...

Ha rajzol, fest e művész,
bármit, mindig szabad
világból ott a Szépség,
s szétnéző gondolat,

még ha a Csendből álom
szín néz is rád, lehet,
ha látsz, felébreszt benned
új messzeségeket.

Máskor szín kiált szívnek,
piros gyönyörűség,
s a szív virágos kedvvel
folytat kezdett ...

Volt tájban megyek, végtelen lakásban, –
képzeletben. Már nem engednek el,
s csodálkozik a múltam, hogy miért is?
Ő onnan ismer: gyors lépteimen.

Hát, igen, igen, akkor vitt a lábam
mindenhová, valóságban, s maradt
e táj-lakásból, mi is? Vers-napok még
ringatnak fényben fürdő árnyakat.

Igen, igen, akkor verset írt ...