A gyász örökre elkísér
A sötétben csendben suttog a szél
A kín örök és leírhatatlan
a fájdalom gyilkos és elmondhatatlan
Szellemek kísérik léptemet
A bánat éli testemben az életet
A temető csendje magával ragad
Borzongás fut át rajtam a fejfád alatt
Hallak látlak ...

Minden gyertyát érted gyújtok a sötétben titokban
Minden könnyet érted ejtek kínzó fájdalomban
A lélek zokogva üvölt fel a csendben
A gyűlölet miattad izzik a szívemben
Imádkozom bújva és remegve
Beszélek hozzád félve és szeretve
Ne tudja senki hogy imádlak
Fityiszt mutatok a világnak
Ne tudják hogy ...

Én egy barna lányt szeretek,
Féltve őrzöm előletek.
Arca pozsgás, mint a
Vörös rózsa szirma.
Szemei mélykékek,
- Istenem, de szépek! -
Bőre bársony pamlagán
Fürge ujjam szaladgál,
Mikor csendben szerelmesen
Csókkal kényeztet kedvesem.

Én egy barna lányt szeretek,
Féltve őrzöm ...

Az asztal szélén egy kis fény lángol
szép kicsi gyertya,
lobog a fátyol
s az ablakon süt be holdvilág
egy suttogó hang kérdezi:
“Kislány, mi bánt?”

Szeretnék válaszolni
mondani, hogy minden
de nem tudok megmozdulni
csorog a könnyem.
A hang meg csak hallgat,
többet nem szól...
elmegy tán örökre,
de emléke ...

Köszönöm hogy voltál nekem
s hogy sokáig fogtad a kezem
segítettél megérteni a világot
kertemben nem nyílnak már virágok
megfagyott az életre vágyó bimbózó
távolból jövő hívó szó
néma csend mi engem körül ölel
vágyat nem olt egykor forró
immár hideg öled.

Sorsunk akaratlanul ...

Fájdalom a járja át a testem,
Egy árva gondolatba epedezve,
Kiutat kerestem a félhomályból,
Szürke fátylát rám borítva gátol.
Zord zendülések zavarta tudat,
Ezernyi ihlet inspirál, távoli utakat mutat.
Manipulált tetteim, vérző hangulat.

Untató soraim porba hintem,
Nyugtató harmónia uralkodik benn, a szívben.
Néha napján ...