Ócska rímek, mondatok egy senkitől!
Ennyi nincs mit tenni csak menni kell.
Mondhatnám úgyis, hogy menni köll.
Az vagyok, aki régen a mélyből feltört,
Egy gyerek aki felnőtt s nem elég neki a,
Játszótér unalmas, csendes homálya!

Fájdalom és félelem ült ki az arcára,
A magány lett az ő egyedüli ...

Minden éjjel kimegyek, nézem a csillagokat,
Mindig érzem ugyanazokat a lágy illatokat.
Felidézem magamban a legszebb pillanatokat,
Milyen is volt anyám karjában nevetni!
S gyermekként az almafánkra felmászni.

Ó ilyen a gyermekkor gyönyörű lábnyoma,
Mi megmaradt szívem örökzöld pázsitján!
Minden eszembe jut éjjel a csillagok ...

Itt vagyok, én élek, látom a szörnyű világot,
Mi a sírodra nem dob semmit, de én egy szál virágot!
Meddig élsz, mit csinálsz, mit teszel?
Nem tudod meddig húzhatod ezzel a léttel.
Csak kapaszkodsz egyre feljebb két kézzel!

Nincsenek prófétáink kik vezetnek igaz hittel.
Vagy mártíraink, kik együtt halnának a néppel.
A székemen merengve ...

Nyár van zsibong a park az utca,
Mókás gyermekek hada tölti be a tereket.
Én is közöttük vagyok, és velük futok,
Majd egy buta játék miatt biciklire pattanok.
Halk csengetéssel messzire gurulok.

Oly messze hol már a fákról hull a levél,
S a sárgásbarna avaron csúszik meg a kerék.
Mi ez álmodok? Nem! Ősz van már!
A kis kezem megnőtt s a ...

Vajon hogy múlt ki a nemes élet folyója?
Először csak patakban terjed ága.
Majd felduzzad mint kövér folyam,
s csendesen csökken a vízhozam.

Fodra cselekmény, fodra esemény, fodra élet,
habjai az élet habzsolásai lennének.
Zúg mint egy erős s csendes patak,
s a ...

Tatjána iránt érzett szerelme Anyegin szívére tört,
búskomoran forgatja kezében a hideg pengéjű tőrt.
Tán még lehet, utoljára, tán még meggyőzhetem,
hogy jöjjön, pártoljon hozzám mert szívből szeretem.
Elhatározza hát, felkeresi utoljára édes Tatjánáját,
s elmondja, hogy ara legyen, karolja az ő oldalát.
Szívében félelem, kétségbeesés ...