JOLÁN!
Nem e név a legkülönösebb talán,
de ki e nevet viseli,
egészen jól áll neki.

Jolán, Jolánka, Joli, Jolika, Jolka, Jolcsi,
mindegy, hogy hogyan mondjuk ki,
e néhány betű olyan dallamosan búg,
mint mikor a templom harangja zúg.

A harang zúgása az emberek szívét megremegteti,
tekintetüket a magasba emeli.
Valami ...

Tip-top, topognak a kicsiny lábak,
kip-kop, kopognak a cipősarkak.
Pördül a szoknya, reppen a szalag,
kitárul a tér, tágulnak a falak.

Fiú és lány egymáshoz simulnak,
már csak a zene szól, és a szív együtt dobban.
Lassú és csendes az összeszokás,
de egyre gyorsul a szívverés, a tánc.

Kipirult ...

A világon a legszebb szó,
mit kimondani olyan jó:
Anya, anyu, mama, mami, édesanyám.

Tudni, hogy ott vagy mindig, ha kell,
csak szólnom kell, csak a varázsszó kell:
Anya, anyu, mama, mami, édesanyám.

Tudom: reggel, délben, este, vagy sötét éjszakán,
megoldódik minden gondom, hisz te vigyázol rám:
Anya, anyu, mama, mami, ...

Mozdulatlan dermedt csend ül a táj felett,
a Nap sem tesz lépéseket,
hallgat a fű, fa, bokor,
röptében a madár megkövül,
a szó torokban ragad,
házába bújik a világ.
Óriás, vérdermesztően fekete fehér foltos felhő
fuvallata megremegteti a földi létet, morajlás követi,
mintha kősziklák esnének ...

Tegnap elküldtem, albérlőmet, a Csendet,
mert nem tartotta be a házirendet.
Ma új lakóm van a Zaj.

Ajjaj!


Szeged,2012. február 17.

Csendesen nyisd ki ajtómat,
És osonj szívemhez.
Mindkettő rád vár.
Ó! Jöjj Szerelem.
Ne kegyelmezz!

Mikor lassan eggyé olvadunk,
Hogy szinte meghalunk.
Mit tehetnék?
Csak az vagyok
Neked.

Egy újabb menedék!


Szeged, 2012. február 11.