A csalódás házában sűrűn vendég a fájdalom,
mindent átható csend, szinte már csak ezt fájlalom.

Pergő könnycseppek, szem nem marad szárazon,
ki ide be tér, arcára fagyva ott van, ki ül a szánalom.

Félhomály honol, lassan érkezik tépázott szárnyakon,
le ereszkedő bűntudat, akár a pók vékony ...

Mondd, hogy kezdjem ezt a verset.
Kértél tőlem rímes rendet,
Méltatlanul én beszéljek?
Megzavarnám szíveteket.
Emlékszel egy boldog napra?
A repülőtér nagy csarnoka
Velünk telt meg zsivajozva.
Körülöttünk sok szép leány,
Égi manna! Kincs! Adomány!
Egy asztal előtt széken ültünk,
Bőröndjeink körülöttünk.
Szemed bársony ...

A
fenyő
intelmei:
Veszélyes
vagy ember,
ha sírsz, fájdalmadból szikrát vethet
a gyűlölet,
ha nevetsz, követheti sajnos
a szerettelek,
ha dühöngsz, simogathat a kezed
ököllel,
ha csendes, hallgatag vagy, ostorozhat
tekinteted,
ha sokat gondolkodsz, ördögi tervek
születhetnek,
ha nem ...

Ringó lépteit hordja az ösvény -
Tekergő szalagja hegyre vezet.
Vödröket lóbál, és fejésre indul -
Bőgő tehén várja: esteledett.

Kapaszkodókon, köveken libben,
Piros kendőjét most hátrakötötte.
Lábai elől tücskök menekülnek,
Zörgő fűszálak sugdosnak mögötte.

Kattan az ajtó rozsdás rekesze,
Fejével megböki ...

Kertek aljában,
ősz avarjában
ropognak vígan
rőzse tüzek.

Tele az árok,
medre még álmos,
s fölé hajolnak
parti füzek.

Ébredő erdő
füttye tekergő,
visszhangos csendbe
bele kiált.

Kis patak fodra
közé horgolva
partmenti fűből
néhány virág.

Köztük a ...

Tudom, mennem kell!
Tudom, nem várnak.
Tudnom kell, mikor induljak!

Zuhanok!
Valaminek a része vagyok.
Hosszan és csendesen,
Közeledem.

Látom magam alatt a földet!
Sárga virágokat és puha zöldet.
Érezni akarom!

Megérkeztem!
Nyomot hagytam,
Párra lettem.