Hajnal ötkor kipattant a szemem,
madarak füttye hasította ketté a csendet,
furcsa, bársonyos érzéssel hallgattam
élveztem, ahogy a rigók versenyeztek
trilláztak megállás nélkül szüntelen,
magukhoz öleltek, mint kisdedet az anyja,
kacaj, hallhatatlan szavak belefolytak a dalba,
lassan ébredezett az ...

Még mindig szép az én világom
a síkság szélére kiállok, oda
ahol a földet az ég nyeli el,
déli szellő napsugárral
nyakamra lehelt
forró csókjától
a testem bizsereg,
vidáman felnevetek,
észre sem véve a remény
mikor telepedett mellém,
együtt nézzük az üresen kongó határt,
búzatenger, kukoricaerdő helyére talált,
a ...

Rohanó időben,
csendes szigetre értem
öledben.

Simító tenyeredbe tettem,
űzött lelkem.
És
két ölelő karodba fontad,
fáradt testem.

Édesanyám!


Szeged,2012. február 8.

Nem kell már nekem többé a színek
Kavalkádja.
Csak feketét hordok kis kalyibámba.
Ha jöttedet nem hallom,
Tavasz szerelmes színeit nem hordom.
Maradok szürkén árnyék,
S hordok gyászként feketét.
Ha mindez Világ nem elég,

Elbújtat egy csendes menedék.


Szeged,2012. február 15.

Hónap soroló

Január, sokat ígér, de mit ád?
Adó helyett nyereséget?
Nagy gond helyett boldog éltet?
Ugyan milyen lesz az újesztendő?
Álmot valóra váltó, reménykedő,
Rendet, nyugalmat, biztonságot ígérő?

Február, testünk-lelkünk új tavaszra vár.
Egy-egy fénylő napsugár,
Borult égből süssön ránk,
Reményt küldjön ...

December a télhozó,
nyomában jár a jég, a hó.
Hófehér dombokat építget a hulló hó,
a jég hátán szikrát vet a lópatkó.

A tájra puha fehér szőnyeg terül,
zöld fenyőre vatta sál és sapka kerül.
Egy hideg fuvallat a tavacskát tükörré változtatja,
s a házak ereszét kéken fénylő jégcsappal megrakja.

Hóember indul a messzi ...