Unalmasan kurták a
téli nappalok,
hamarabb, mint a sóhaj,
gördülnek elő
a béna csillagok,
amik fázósan
kabátba bújnak be,
fényük tompa,
melegség az övék
semmi uralkodik
kint és bent,
csak
nézek,
és
elfordítom
a lelkem.

Tóparton húzódó sárga,
itt keskeny,
ott szélesedő sár
előtt, úttalan utak kezdete
őrzi a mögötte pipiskedő
hegyekbe kövült Szépség álmát, aki
kőágyra fektetve alussza hétalvók álmát...

Gonoszság a földön, mint két sáros cápa,
őrzi a fölfelé vezető utat,
szomjúság nem gyötri őket, úszni elfelejtettek,
embervérre ...

Eljön a nap , mikor végleg itt hagysz,
Nem látlak majd többet , s te sem láthatsz,
Mert nem leszünk már egymásnak más , csak két idegen,
Kiknek sorsa , pár pillantásban összeforrt hirtelen .

A pillanat elmúlt , s csöndben elmentünk egymás mellett,
Ez ismétlődött minden nap , s a hónapok csak teltek,
De most eljött a nap , a búcsúzás ideje ...

Barátaim esküvőm előtt érdekes
történeteket ontottak reám, csendes
összekacsintásokkal megfűszerezve.
Eme megható regéket türelmesen

meghallgattam, azonban jó nagynéném lelkes,
ékes mondandójánál felszisszengettem.
\' ... A menyegző fura dolog. Az az igazság,
az esküvő nem annyira a ...

Az élet vásznán öltöget a sorskeze
több szálú sodrott fonállal,
lassan megkopik, tompul a tű hegye,
túl jut még néhány vonással...,

ha feslik a cérna,
újrafűzi néha,
vagy berakja a sorba.
Ennyi volt a dolga.
*
Átjáró

csendesen halad, az életvonat,
döcög előre, -és néha ...

A táj sűrű sötétbe borul.
Minden feketévé komorul.
Csend van. Sehol semmi sem mozdul.
Pihen a táj, majd váratlanul

egy-két méla gondolat eszembe jut
és tollamra rögtön rímsokaság tolul.
Egy vers írásába kezdek hangtalanul.
Kinn közben a környék nyugalomba vonul.

Így szeretek verselni ...