Kiért szól e bájos dal
varázslón ringató bódulattal,
mért simogatja borús hitemet,
talán lelkemnek küld reményt,
amiről azt sem tudja: van-e még,
mi az, ami éltet engemet,
nem látom értelmét az életnek,
hova sodorja magával a szél,
miért nem vet ki ágyamból a lét,
betakarózok gondolatok
árny oldalával,
vagy a
legszebb ...

Az esti szürkületben tábortűznek lángjai lobbannak,
fényüket adva a komisz tél távozásának.
A tél búcsúztatását nem kíséri fájdalmas jajgatás,
sőt! Ellenkezőleg! Övezi dalolás, vidám kacagás!

Elég volt a tél jégvirágos, cudar, hideg leheletéből!
Mindannyiunk szívében a várt tavasz szép reménye tündököl!
Talán megérzi ezt a ...

Egyszer csak elkezdtem én hebegni – habogni,
amikor arra kellett válaszolnom, mikor
kötöttem házasságot. Azóta makogni
sincs kedvem erről a témáról, főleg akkor
kínos a helyzet, ha a kisfeleségem is
jelen van e szorult helyzetekben. Legutóbb
annyira váratlanul ért e kérdés, megint
feszengtem, mert nem jutott eszembe – lesújtó
állapot(!) ...

Halál, lehet neked ellent mondani?

Nevetve néz le rám:

Mit gondolsz, győzött-e már
valaki aki velem szembe szállt?

Csatát, talán nyerhettek már ellened,

a végső győzelem azért a Tied.

Hol állok én veled? Érzem, hogy közelegsz.

Én nem csatáznék, egyezkednék.

Amíg ég a gyertyám,
ne kínozz
Ha menni ...

Ne fújd el a gyertyát
bevilágítja a csendet,
nem ülhet a könyörtelen
fájdalom mellemre,
megtanultam várni
türelmesen:
mikor kopogtat
ablakomon
a csodás reggel,
majd
rámosolygok
csendesen.

JOLÁN!
Nem e név a legkülönösebb talán,
de ki e nevet viseli,
egészen jól áll neki.

Jolán, Jolánka, Joli, Jolika, Jolka, Jolcsi,
mindegy, hogy hogyan mondjuk ki,
e néhány betű olyan dallamosan búg,
mint mikor a templom harangja zúg.

A harang zúgása az emberek szívét megremegteti,
tekintetüket a magasba emeli.
Valami ...