Mostanság, életem alkonyán
többször kopogtattam a pokol
és a mennyország zárt kapuján,
miután nem vagyok sem forró -,

sem hidegfejű, a végletek
embere sem, bebocsátásig
nem jutottam el, a végzetem
szüleim eltávozásáig

csendben figyelt, később már jelzett,
dörömbölt, lelkemben, ...

Régen fontos voltál,
vágytam az ittléted,
hideg télben napsütést
sugárzott a lényed.
Elmentél csendben, eltűntél,
távolléteddel büntettél...
néma voltál, szótlan,
az idő lassan múlt,
feledéssé fakult
emléked porba hullt.

...Miért jöttél vissza...
már nem vártalak, ...

Hagytam szabadon
látóhatáron repülni.
Nem zsinegeltem össze
törékenynek tűnő szárnyait.
Felnézek a csodálatos
a ...

Laza porcukorként fedi az esti tájat
a fehér hó, amelyen a komor, kopasz ágak
némán mutatnak az éji égbe sötét utat.
Csend van. Hófelhők takarják a csillagokat.

A házak fényes ablakai e tájra néznek,
majd lassacskán kihunynak mindenütt a fények
és átadja magát a világ a téli éjnek,
a

Olvasták: 633

Béke,