CSendben hallgatom a verseket.
Sokan és milyen jól verselnek.
De mi haszna e sok versnek,
ha az emberek egyképp élnek,
s nem látszik hatása a létükre
e sok nemes lelkű költőnek?
Ámde a prózával sem jobb most a helyzet.
A Gondolatok itt is csak meddőn hevernek.
Az író érzékeny lelkében égve léteznek,
s nem ...

Távozó télnek búcsúszót kiáltott
a hóvirág, s földből felhozott álmot
kínált szirmain rigóhangos égnek.
Rügyek csodáltak felhőcsend fehéret.

A tájat jártam, elbúsult varázsló,
mert jól tudtam: tavaszi lélekzászló
lobog, ellobban, múló minden ének, -
Szépségről csak pár fénypercig ...

Kíváncsi zöld, s szirom, fehér,
s míg kékarany köntöshöz ér
fura táncú felhőalak, -
lent nyíló virágpillanat.

Szirmán két évszak: ég a hó,
a tél tétován távozó,
s lobbanni kész másik világ
tükrén már láng-cseresznyefák.

Kíváncsi zöld, s szirom, fehér, -
kérdezitek: hűség mit ér?
Sokszor semmit, nekem sokat.
Víz ...

Életutam végéhez közeledve
sem élhetek visszafelé, senki sem
élhet így, előre kell tekinteni, mert
ott van a jövő. Összefogás nélkül nem

lehet változtatni, emellett legjobb
ebben az, hogy a változás a remény
rokon értelmű szava, szinonimája,
és általa sok ember újabb esélyt

kaphat. Együtt sem kell mindenáron
a ...

A Húsvét álma furcsa lélekálom.
Együtt van benne szépség, félelem, -
de szépségénél félelme erősebb:
kereszt kiált át dőlő életen.

Kis bűneinket jó volna levetni,
Bűntelenek, - de a vétkes világ
nem engedi! Száll, száll a lelkek álma,
lent ragyognak üveg-litániák, -

de Feltámadás? Szín színnel vitázik,
s könnycseppeken ...

A táj nyugtató csendjéből egy falu bújik elő.
A táj zöldellő szépségéből egy kis híd jön elő.
Egy folyó, a Tápió bújik a nádasba szelíden.
A környék szépsége élményként marad a lelkünkben.
Így él, így marad meg örvendező lényünkben.

Kicsi parasztház áll a falu szélén szelíden.
A Nap a ...