Furcsa ízt érzek a számban
Nem tudom, hogy ezt vártam
Az íz elnyom mindent csak az emléke éles
Gyermekkorom tekint vissza s az íze édes.

Kék szemeim az égre kérdőn meredtek,
Károly te lehet megmaradsz mindig gyereknek?
S az a világ messze ring a jelen habjain.
Nem nyugszik már e gyermek anyja karjain.

Másra vágyik, felfedezni a nagy ...

Engem az éjszaka szült,
A csillagok közt járok.
Tökéletes nyugalomban a reggelre várok,
Hogy miért? Mert akkor gyönyörűséget látok.

A Nap véresen oszlatja szét az éjt,
Mint víz a száraz földet ha sebes a zápor.
De én még látom ki az ki ott áll az ég alatt,
Alkonyat leánya haját kibontva nevet.

Mosolya perzsel s mégis állom a ...

Lágyan leng gondolatom s a Nap csak csüng a horizonton.
Vérzik az ég alja s cseng a hegyek közt véres ajka.
Nem látni már a felhőt s a Hold is kibújni látszik.
El világ! Félre az utamból, itt az én időm következik.

A lágy szellő sikítva fú bele a nyárfaligetbe.
S önti langyos csókjait az emberekre!
Messze szállnak a madarak, s héja csap ...

Itt állok előttetek s mégsem vesz észre senki.
A hó fed el s mégis elillan mikor hozzáérek.
Az emléke szép volt: fehér és hideg, tiszta.
Magamba zárom és felidézem forró éjjelek unalmas percein.

De miért a sok érzelem?
S miért a kín a könny s a kitartás?
Hisz úgyis véget vet az egésznek az élet,
A remény foszlánya csak köd ...

Ahogy múlik az idő nap-nap után.
Eliramlik életem a jövő magányán.
Felfal a nappal, aludni hív az éj.
Csak állok s nem étező helyed nézem bután.

Hisz aludni térek én,
Révednék ezernyi színes álom rejtekén.
De nincs kivel álmodni itt, helye üresen áll,
S az ürességtől álmaim tengere oly sivár.

Nem alszom hanem csak rettegek ...

Mindegy, hogy ki vagy, lehetsz ember a tömegből,
Vagy akár huszár ki lóval kiugrik a seregből.
S meglátod mi lesz majd abból a gyerekből.
Kit csak törekvése vezérelt s nem táplálkozik dühéből.

A szüleim engem példát mutatva neveltek.
S volt, hogy a suliban jó párszor megvertek.
Én sírva rohantam anyához s ő csak nézett apura.
Tűrd el ...