Arany János is sokat szenvedett,
Mire a \'Toldi\' után pihenhetett.
Megfogadtam hát neki ,
Ajándék lesz e költemény
Kifordítom teljesen és szépen,
Amit megírt olyan nehézen.
Nagyszalonta népe majd látja,
Hogy Arany Rezesnek barátja.
Nem vagyok tán olyan mint Ő,
Művelt, bölcs ember, költő
De pályázatát átírom,
S ezért nem ...

Megszülettem, felneveltél
karjaid közt melengettél.
Értem annyi mindent megtettél
Nem tudnám viszonozni szíved szeretetét.

Annyi minden történt velünk
Esténként oly sokat nevetgéltünk.
Emlékszel, Anya? Emlékszel még?
Kislányodból nagylány lett rég.

Pénzt adtál ha szükség volt rá
Soha ...

Mindig kedves voltál hozzám,
S kedvességedet viszonyoznám;
Egy-két pár kedves szóban,
De azokban is megint jóban

Mindig csak szívességedre gondolok,
Miközben az elmémben landolok;
Szeretnélek újra látni,
Mindig csak te rád várni

Te vagy a legkedvesebb ezen a földön,
Az idődet mindig csak velem töltöd;
És te szeretsz ...

Mint i-ről a pont,
kenyérből a kovász,
néma vonatból a kerékzakatolás,
mint éjből a hold,
hajnalból a pára,
kiszáradt meder zúgó folyamárja,
mint napból a fény,
bánatból a sóhaj,
ima a templomból,
kérésből az óhaj,
mint szívből a vér,
virágról a szirom,
férfi karjából a mindent bíró izom,
mint rétről a ...

Sárga iriggyel nézem a vitrint,
takarja belülről a pára,
két szűz szerelmes szerelme
él hűvös márványba zárva.

Jeges-hideg ajkak csókja,
éppolyan forró még,
mint amilyen volt,
négy ezer évvel elébb.

Szeretni örökké; álom,
mégis igazzá vál,
itt az időtlen példa,
az elmúlás is vár.

Márványkarok ...

Taposd el a múltadat,
kösd fel a szemfedőd!
Globalizált új szavak,
ebben rejlik jövőd.

Lájkolj, kiálts: hogy „kúl”,
ne használd mi magyar!
„Az üveghegyen túl”
már nekünk oly fanyar.

A nagy unióba’
ne gondozd a gyökered,
magyar koporsóba
kalapálj még ...