Az élet viharos tengerén
Hajónaszád cirkál
Az emberek üres szemében
Félelem bujkál

Mily régóta nem bízhatnak már
Senkiben, semmiben
Tekintetükkel kutatnak a
Messziségekben.

A csend tornyaiban megszólaló
Lélekharang
Szíveddel hallható halk, szelíd
Mennyei hang:

„Ne félj, mert én megváltottalak
Enyém vagy ...

Édesanyámnak kívánok,
Boldog perceket;
És még egy csomó-csomó,
Szép éveket

Legyél boldog,
Nekem ez az első;
Locsoljon még tovább,
A gazdag eső

Mossa szép hajadat,
A víz;
Elhervadásod ideje,
Tíz

Persze ezer évben,
Számolva;
Van itt egy meglepetés,
Számodra.

Drága vagy te édesanya,
Nekem, mint a virág;
Tőled ragyog, tőled forog,
S tőled szép a világ

Te, ki anyukád szép lánya,
Voltál s még vagy;
Kívántad neki is és mondom,
Neked is: El ne hervadj!

Gyönyörű vagy még most,
Is sok év után;
Locsollak, és még ápollak,
S foglak 100 év ...

Elfelejtettem verset írni,
Viharban tombol a villám,
Elfelejtettem valakiért sírni,
Érzéseim nem látom tisztán.

Mindenem megvan, támogatnak,
agyat nem kaphattam volna jobbat,
Igaz-pótolhatatlan barátaim vannak,
Kik utat mutatnak nekem, a vaknak.

Három testvér, nők mindahányan,
Ha nem öccs-bátyj lennék, szerelmes
S életem nem ...

Megbabonáz lelked tükre,
Amit mutat, nem kevésbé.
Akár ajkad harmatozása,
Mint a vörös naplementéé.

Szót érdemel mosolyod is:
Milyen rejtett, olyan édes,
Csak látni e víg cselekvést,
Fantasztikus és kedélyes.

Koronád, a bársony anyag,
Mindkét vállra fektet engem.
Csodálatos! ...

Holló a fa tetején, fentről csak azt látta,
néha felnéz magasra, mesebeli társa.
A furfangos rókának, sajtra fáj a gyomra,
ám a sajt a hollóé, évszázadok óta!

Hangját, tollát dicsértem, hogyan hassak rája?
Ötletekből kifogytam , vigye el a kánya.
Ám a róka ravasz volt, megfordult fejében,
- dicsérem még szépségét, megírom ...