Köszöntelek Drága,
Életem Virága.
Te vagy a mindenem,
Dobbanás szívemben.

Vágyom, Rád gondolok.
Ragyogva süt a Nap,
Átölel sugara,
Ágyszellő simogat.

Madár dalol a fán,
Szélúr penget hárfát.
Levelek zizegnek,
Ők adnak ütemet.

Tavasz, zsongás, dal zeng,
Beleremeg ...

Holdfény-sávok sorában: fák között
paraszt-virág rétbe olvad testünk,
s álmunkban a csillagok közt járunk
s önfeledten, gyerekként nevetünk.

Késő-izzású vágyunk még régi,
hol a padok árnyékot vajúdnak
s Góliáttá válnak a hold-kelte
tövén álló fák a nyugalmunknak.

S te itt fekszel finom széna-létbe
súlyos ...

Szeretném neked adni a kék eget,
Csillagfényes éjen a Göncölszekeret,
A napot, virágos réteket,
Szeretném megadni neked.

Szeretném neked adni a madarak röptét,
A tavasz erdő harsány zöldjét,
Mezőkön sárgálló pipitéreket,
Szeretném megadni neked.

Szeretném neked adni arcomat,
Szemem ...

Kikeleti fény csillan élénken a tó tükrén.
Tavaszi napfény táncol lágyan a víz felszínén.
Távoli nádasok húznak határvonalat,
mely mögött a túlpart látképe szépen mutat.

Velem szemben látszik a pákozdi emlékmű a Mészeghegyen,
mellette a sukorói templomtorony tűnik fel fehéren.
Ezeket követi Velence ...

Kalapács a járdán
használatra várván
elhagyatottan fekszik
és két cica veszekszik

mellette ugrándozva,
ide-oda szaladgálva.
Virágok ringatóznak,
össze-vissza hajladoznak.

A kalapáccsal a lugast rögzítették
és utána véletlen itt felejtették.
A két cica még mindég veszekszik,
a sok virág a ragyogó napfényben ...

Mint i-ről a pont,
kenyérből a kovász,
néma vonatból a kerékzakatolás,
mint éjből a hold,
hajnalból a pára,
kiszáradt meder zúgó folyamárja,
mint napból a fény,
bánatból a sóhaj,
ima a templomból,
kérésből az óhaj,
mint szívből a vér,
virágról a szirom,
férfi karjából a mindent bíró izom,
mint rétről a ...