Fák alatt a zöld gyepen,harmat cseppje hull.
Az est hómájba a fák felett,egy felhő átvonul,
Hullámokon lovagol,játszik a holdsugár.
Szomorúan száll a dal mert elmúlott a nyár.

Messze túl a kék hegyen,darvak hada száll.
Ott nem lesz tél,sem tavasz,örök lesz a nyár.
Hullámzó kék tengeren,sok fehér ...

Ezüst dér lepi a haló tájat,
árnyékként követ engem a bánat.
Valahol messze zokog egy szív,
bűnbánó lelke bocsánatért sír.

Szívemet tépi könnyes imája,
szerelmes szava karom kitárja.
Tavaszt hoz nekem,rügyező fákat,
elsöpri a deres haldokló tájat.

Elmúlott a virágos nyár,
a szívemen a bánat jár,
fájdalmas lett dobbanása,
vérzik minden sóhajtásra.

Szakadj szívem,szakadj ketté,
ne érezzek soha többé,
hulljak le az őszi széllel,
fagyot hozó szürke dérrel!

Ne ébredjek soha fel majd,
akkor se ha tavasz sóhajt,
porladjak az avar ...

Széplelkű édes Szöszkém mondod, hiányod miatt nem kell szenvednem.
Szomorú leszek, köröttem minden kihalt, üressé lesz életem.

Te drága, ám ez kérdés ugye nem lehet, - hiszed nekem, - remélem.
Növesztenék szárnyakat esőben és szélben kedves kicsi szépem.

Hozzád, de szívesen repülnék ó, hogy csókolnálak lázas hévvel
Ölelő karjaid ...

Meleg őszi nap simogatja a tájat.
Így adva tudtára a télnek, hogy még várhat.
A virágok még nyílnak ott kinn, a kertben.
Tavaszias a hangulat itt, az őszben.

A gyenge szellő éppen hogy csak fújdogál.
De nem, hiszen a levegő nem mozdul, áll.
Meleg van! Milyen nagyszerű ezt élvezni!
De jó lenne ennek még ...

Szétszórt szavaink szikrái
ugye szívekhez szelídülnek?
Mint élet-magvak a jó földbe
a szavaink hazaérnek.

Szétszórt szavaink képei
ugye elmékbe bevetülnek?
Mint örömhírnek az emberek
a szóképnek megörülnek.

Szétszórt szavaink dallami
ugye lelkekben hegedülnek?
Mint lágy akkordok a hangszeren
a szív húrján ...