Beleszívok a tavasz illatába,
Kitágul tüdőm a testem a Nap világítja.
Gondolnom nem kell hisz agyam tudja,
Testem cselekszik, mit kell már zsigerből.

Érzem azt a bizsergést mi egyszer megölt,
Emel az érzés, hazudnom nem kell magamnak,
Már tudom, hogy hol lesz vége utamnak,
Még rá sem léptem puha ...

Szunnyadni tér a Hold, serényen kél a Nap,
Rigófütty kacag, dallal tűnt el a hajnal.
Áhítatos csendben, ébred a kikelet,
Zöldbe öltözik a nesztelen természet.

Rügyek fakadjanak, virágok nyíljanak,
Öröm az arcodon, mosoly az ajkadon.
Felhőtlen legyen boldog, szép, vidám napod!
Karollak, forró szeretettel csókollak.

Csabám, kicsi fiacskám, ha látod a napot,
Mindig ez legyen az első gondolatod,
Nehéz életünkben a legjobb az Isten,
Ugyanegy napjával ragyog rád, s rám itt benn.

Hozzánk is beszökik a magas háztetőn,
Bár rövid ideig, akkor van delelőn,
Ugyanez a nap küld nekem reménysugarat.
Mely neked ígér játékos délutánt.

Drága napfény ...

Égre nézve látom vonulnak a felhők,
elindulok felkutatni a tavaszi erdőt.
Olvad már a hó is lecsöpög az ágról,
magvak bújnak elő drága földanyából

Nézem, egyre-másra virág nyílik sorba,
akad itt-ott köztük piros pöttyös gomba.
Kezét fogom nyomban minden földi nőnek,
kísérem így fák közé ...