Megfogom könnyű kezed,
az úton veled megyek.
Hajamat borzolja szél,
kezemben hűs kapanyél.

Üvöltöz hozzám a föld;
\'a gyomot te mind kiöld
belőlem, édes paraszt,
...s rózsákkal nyitok tavaszt!\'

Csizmát húz nap fia már,
kezében raffia-szál.
Napestig szőlőt kötöz,
fölötte ...

Az Úr tudja az igazat
a hamistól válogatni,
aki ismer múltat, jelent,
jövőnkhöz fog álmot adni.

Igaz bírád nem lehet más,
csak az Úr, a te Istened
s a mi bíránk a Mi urunk,
a Jóisten, enyém, s tied!

Elválasztja a gabonát
a pelyvától, mint a cséplő,
begyűjteni hombárába
a jó búzát sosem késő! ...

Hófödte utakon vándorló idegen,
Pihenj meg egy kicsit melegedj idebenn,
Vedd le az átázott ruhádat minálunk,
Mi pedig étellel, itallal kínálunk.

Kandalló melege meghozza kedvedet,
Talán majd eközben mesélsz is keveset,
Elmondod, hol jártál, mily csodás tájakon,
Miféle szépséget láthattál utadon.

Térj újra vissza, ha majd itt van ...

Szeretem tavasszal a nyíló ibolyát,
örömmel hallgatom a fecskék ricsaját.
Nézem az ágak közt bujkáló napsugárt,
az első rügyeket és a lombkoronát.

Tavaszi szél kering patakon, rét felett,
nézem a víz színén lebegő levelet.
Csokorba szedem a mezei virágot,
amelynek illata betölti ...

Most, hogy a szerelem legnagyobb gátját


- a titkos félelmemet attól,


hogy nem vagyok méltó a szerelmedre -


végre legyőztem, érző szívem egyre csak szólt,




így az elmém nem tartotta illőnek

...

elszunnyadt már a nap amott a hegy mögött
itthagyta halovány bíborszín szalagját -
langy-meleg tavaszi köntösbe öltözött
felteszi magára éj-tündér kalapját

korhadt csónak pihen a türkizkék vizen
durcásan mustrálja a szürkülő estet -
árvult evezője csobban most irigyen
ő bizony szeretne suhanni még ...