Mint méhecske a virágszirmon,
szeretnék megpihenni hangodon.
A tested lágy hajlatán időzni,
s a lelkedbe mélyen befúródni.

Ha lüktető hangja szívednek
elakadna, sebzett fala megrepedne,
vérző testéhez tapadnék szorosan,
s fájdalmadban osztoznék gondosan.

Nálad a nyugalom otthonára lelek,
ha csak szavakkal is öleled ...

Gondtalan ifjúságom töredékét,
a tavaszi hóolvadás birtoklása
egy kis időre magával ragadta.
Ingoványos hideg ágak zömében,
kapkodtam életemért .
Nyálkás fűszálak közt hadonászva
karmoltam a folyó hullámaiban.
Mélyen véstem magam bele.
Magába szívott a hullámok sodrása,
Rabul ejtett a folyó ...

Házunk előtt csavart fűzfák ágai,
próbálnak a napsugárral játszani;
hajladoznak, zizegnek és zenélnek,
halk neszekkel sustorognak a szélnek.
Ölelkeznek fűzfaágak szorosan,
lentről nézve, két fának egy lombja van;

összefonódnak ágaik - mint kezek -
együtt akarnak maradni, míg lehet.
Villanykábelt zavarta a fa lombja,
ezért ...

Zizzen az avar a lábunk alatt.
Hull az elsárgult levél a fáktól.
Makkocska bújik meg az avar alatt
fürge mókusra, vagy tavaszra várón.
De a sorsa már elhatároztatott.
Éhes mókus csapott rá enni vágyón.

Az áldott fény tódul be hozzám,
megtelik szobám
a ragyogás ízével s a hajnal rítus táncával,
az éledés doboló ritmus nászával.
Távoli madarak éneke ad édes zsongást,
míg ébredés oszlat kábult zsibongást.
Valahol egy gerle apró tipegéssel, turbékolva bókol.
Önfeledten nézi,apró virág kehely trónról,
az ott felejtett féreg lárva, ...

Változnak az idők
szívem is megenyhül
március s az erdők
dúdolnak legbelül.

Cinkék zúgnak búgnak
ébresztik a tavaszt
patakok áradnak
a lomb rügyet fakaszt.

Friss szél ereszkedik
a zöldellő rétre
munkás lelkesedik
szükség van a kézre.

Kapát ásót ollót
hegyre visz az ...