A színek olykor, mint a gyermekek,
úgy futnak elénk fénnyel, s oly meleg
fénnyel ölelik a szemünket át,
hogy mögötte szív igaz pirosát
érezzük és könnycseppen-túli táj
tisztult egű öröme ránk talál.

Nekem drága mit vörösen mesél
az alkonyat, mely csillag-útig ér,
nekem drága ez a vér hozta szín,
eltűnődöm hiába-álmain: ...

Egy kis arany szelencét
ez a nyár kinyitott.
Véltem: valamit ad, de -
csak meglopott.

Ezek ilyen nyarak már, -
és őszök, és telek..
S a tavasz-virághintók?
Könnycseppesek.

A népnek mondott? Járja
nagy ökörlét körét.
Hit szépben, becsületben
csöndben elég.

E nép Petőfi Népe?
Hát az ...

Míg ballagok a Józsefhegyi úton,
eltűnődöm: miért hegy, mikor domb csak?
Hát, persze, ezt-azt átnevez az érdek,
s nem csupán dombot, - mennyi más fogalmat!
Tetszik nekem ez a kis félvad Éden,
különösen most, mert díszben a hársfa,
s lombruhájára halvány sárgát öntött,
s illatot lengő virágfiolája.
Kopóid jönnek, Ádám, jól ...

Szegény ember örömmel ad,
mert attól lesz Ő gazdagabb.
Lelkét adja adományba,
mert az az igazi vagyona.

Bárki kerül nagy-nagy bajba,
segítségét Ő önként adja.
Másoknak boldog mosolya
tetteinek a jutalma.

Ha Ő maga kerül bajba,
mások mindég segítenek rajta!
Bárki kerülhet gondba, bajba,
segítését így visszakapja!
.

Óh, milyen szép a vi lág!
De szép vagy, kis hóvirág!
Kinn még a tél hidege dúl,
de már a meleg szobából

látva téged, a tavasz reménye
ébred az arra vágyó szívünkben.
Szerény, kedves lényeddel azt jelzed,
hogy a télnek már végre befellegzett!

Amint virágaid szépen, csendben lehullnak,
átadod a ...

Csöpp világok, párolgó tavaszkertek
esők után, ha nap sétál, melenget
földet, s hirtelen újra ott a kék ég
sugárlétráin ereszkedő szépség!
Elénk ugrik tréfásan-hiún sárga.
Dalpirost dúdol tulipán virága.
Hangya elfut, mint menekülő ember
(ami űzi, - rokon a félelemmel?),
s bár hazája csak érzések ...