Fölkel a Nap. Ő nem álmos.
Fényt ad Ő a szép tájhoz.
Jó neki! Hisz nem álmos!
Ásítok egy jó nagyot
és kávézáshoz fogok.
Jók ezek a szombatok,
még jobbak a vasárnapok!

Nem kell sehová rohanni!
Lehet kávézva álmodozni!
Vagy mégsem? ... Ez mi?
Hang ébreszt fel: - Gyere enni!
A párom hív reggelizni.
- Megyünk gyümölcsöt ...

Ünnep jön, megy. Az ünnep: látszat-élet.
Elnézem fényfoltozott köpenyének
lengését, és a gyermekkorból látom
felnőttjeit, akik kártyacsatákon
talán találtak gondjaikra enyhet.
Lehet, mégsem. Ám merengtet-melenget
a könny, a múlt, megannyi látszat-béke,
pohárkoccintás csengő menedéke..
..s a harcos szél már vitte is a csendet,
ablakkeret ...

Sok álom, együtt. Egyik vad, kegyetlen,
sebző álom, rossz eszme-szerelemben.
Másik gyógyítana, mikor a Bánat
szorít magához kis, fájó hazákat.
Múlt, robbanások. Felsüvítő bombák
házikónkat nagy hirtelen lebontják,
s tágas kerti diófánknak is vége.
(Mi volt a kedves, árnyas lombok vétke?
Nem érthettem meg, pici gyermek voltam,
s utoljára ...

Vadgesztenyefánk a barna komákat
földre leküldte. Kipp-koppos varázslat!
Négy-öt gyufaszál, - és belőlük ember
készíthető, de ügyetlen kezemmel
nem sikerült, az én emberkém lába
kihullt, féllábú lett, vagy máskor sánta,
szegény, mivel letört a gyufa vége:
megszületett, de balsorsa elérte.
Ám bölcs tanácsot ütött derék óra:
- ...

Azt kérdezte egy Költő, aki a nép,
az ország sorsát a szívére vette,
hogy ment-e könyvekkel a világ elébb
(Vörösmarty). A reformkorban messze
előre látott. Ily küzdő világban
gyakran csupán csak magyar szalmaláng van
nemes eszmékért, de olykor kilépne
jó irányban Petőfi büszke népe.
S ha elbukik? Bár dicsérőt ír róla
furcsán ...

Mackó Döme ébredőben
barlangjából kijövőben
evés után lelkesülten
biciklitúrát tervezőben
utnak ered rögtön.
Figyelmezteti jó szülője,
hogy először az eredőben
kerekezzen körbe-körbe,
aztán tovább más helyekre.
Döme tanácsukat feledve
kerekezett ki nevetve
a forgalmas út testre
a forgalomra nem figyelve!
Arra jött a Róka ...