Felvidék csillaga porba hullt
Ezer dalt és verset énekelt
Dobbanva állt meg a szíve
Semmit se vitt a hosszú útra
Mindent itt hagyott barátokat és a családot

Felvidék csillaga porba hullt
Ahogy jött úgy ment el
Csendesen és szelíden merült álomba
Az ég adta az ég vette el
Fenn békére lelt a harca ott véget ért

Felvidék ...

Csalódás után mindig fáj a szívem,
nagyot dobban s közben hideg rázza testem. Szemeim könnyeznek, arcom tűzben ég, nem tudom meddig bírom ezekután még.

Hisz lelkem nehéz mert nagy a teher rajta, nem segíthet semmi. Csak ő enyhíthet éles fájdalmán, de nem teszi-

-mert fél elveszíteni. Azt az adottságot amit az ...

Üvöltenék,de nem merek,
meghallanák az emberek.
Sírnék,de nem lehet,
könnyet nem ejthetek.

Boldog nem lehetek,
mindig magányos leszek.
Mondanám,hogy szeretlek,
de viszont nem szeretnek.

Az álarc boldognak látszik,
mindennap szerepet játszik.
De az arc könnyektől ázik,
s a lélek hideg ...

Bár volnék fürge hal,
mely táncol és nyilall.
Ülnél a horognál,
engemet kifognál.
Bár volnék fürge hal,
mely táncol és nyilall.

Bár volnék drága ló,
kisasszonynak való.
Vagy hintód, mely ölében
útra vinne szépen.
Bár volnék drága ló,
kisasszonynak való.

Bár volnék én arany,
szolgád untalan.
Kiadnál ...

Egy pillanatra elfordultam,
s mint derült égből a villámcsapás,
úgy esett rám a választás,
nem tudtam szabadulni, pedig akartam.

A lény visszatartott különös erejével,
csitítgatott, s odahajolt fülemhez,
majd lefektetett az öléhez,
s éreztem, hideg tör ki leheletével.

Ajkamra lehelt egy rideg ...

Életünk hulló karácsonyfáján
halkan repesnek a lángok.
Fölöttünk és bennünk hömpölyög
a hidegáramú csönd.

Mosson ki, vigyen magával
fodros hátán mindent, ami volt:
esdő várakozások meddőségét,
kulcsoltkezű, hasztalan imákat.

Hópárnás nagy fenyők alatt
üljünk le a törpék ...