Elfonnyadt szerelem illata kisér
Örök hallgatás legyinti a tó fekete tükrét
Hideg szelek sodrában állok ijedt szemekkel
Virágos ágra hullott beteg csillag a lélek.

1930

Sziklai lyány, hívlak! \'Hívlak\': felel éteri hangod;
Ím jövök, ah de lakod bús fala néma s üres!
Sziklai lyány, hol vagy? remegő ajak ami reád vár,
S hű karok, és szerelem mennyei lángja velek.
Csalfa te rejtve maradsz; epedő rezgése szavadnak
Hév vala, s kebled, mint szirti lakásod, hideg! ...

Fázom, testem hideg és reszketek.
Vágyom rád, vágyom az érintésedet.
Csak te hiányzol és az ölelés, melytől más lesz
a reszketés.
Remélem gyorsan ideérsz.

Halljuk, miket mond a lekötött kalóz:
Tündér változatok műhelye a világ,
Mint a poézis bájalakja:
Ámde csak egy az igaz, nagy és jó,

Melynek mosolygó jelcime lett a szép,
Hogy mint a szerelem játszi gyönyör kezén
Folytassa titkon a teremtés
Műve örök folyamát gyönyörrel.

Ennek teremtő ihlete ...

S míg csillagok kezdenek pislákolni,
Töprengjünk az eljövő felől:
Hogyan kellene megszólalni?
S mindent elülről kezdeni?

Hópárnás nagy fenyők alatt
Üljünk le a törpék közé,
Burkolózzunk a hallgatásba
S húnyjuk le félig szemünket.