Dacos leány!
Hagyd megcsókolni magad,
Hagyd átölelnem derekad.
Nap megy nap után,
S ha napjaid elhaladnak,
Maradsz magadnak.
Száraz derekad
Majd senki meg nem öleli,
Csak a koporsónak deszkája,
S halvány ajakad
Más nem csókolja, csak a sír férgei...
Gondolj reája. -
Mit érzesz,
Nem rendül meg szived?
Nem érezed,
Hogy ez ...

Meddig dúlsz, szerelem pusztító lángja, szümön, mint
A mennyverte Prometh keblin az éhes ölyü?
Meddig nyűgöz Amor kinos lánca? Endymionnal
Meddig jajgat hurom búskeseregve panaszt?
Féktelen érzetnek vad hevű szikrája, lohadj el,
Hullj le bilincs, szünjön, lant, szomoru, árva jajod:
Végihez ér nagy fáradozása a Danaidáknak,
...

Van egy jó hírem nekem,
de még nem terjeszthetem!
Mindenképpen szóltam volna,
talán csak úgy, két hét múlva.

Megpróbálok cigi nélkül élni,
ám nem tudom, meddig fogom bírni!
Légszomj gyötör, elhinni se merem,
Fáj a fejem, reszket a kezem,

És az asztalhoz, ha leülök
csak egy színes dobozt bűvölök.
Cigi szálak vannak ...

Kór valék, fájdalmaimnak
Szenvedém nagy kínjait;
Jött az éj szelíden végre,
S könyörűlve békeségre
Álmaim karába vitt.

És láttam ott
A szőke lányt,
Nem hidegen
Már szűm iránt;

Hozzám voná
A szerelem,
S eget lele
E kebelen,

S én ...

Színüket vesztik
zöld levelek,
érzik a hűvöst,
és a telet.

Eljött az ősznek
hideg szele,
harmatos fagyos
könnyek vele.

Gyöngyöket sírnak
holdsugarak,
cseppbe zárt fények,
egy pillanat.

Múló időnek
ősi jele,
átlátszó vízcsepp
reszket bele.

Tündököl, ...

Mielőtt innen végkép elmegyek,
Szeretnék elköszönni, emberek.

Mint rab, akinek int a szabad út,
Búcsút rebeg, mielőtt szabadult.

Mint a madár, kit Dél vár arra túl,
Az eresz alján még egy dalt tanul.

Mit is daloljak, én szegény beteg,
Mit is dadogjak nektek, emberek?

Talán nem is kell még búcsúzni se?
Hisz észre sem ...