Itt fekszem újra ágyamon,
A tollam a papíron hagyja lábnyomom.
Lehunyom szemem s ott állok a tájon,
Mi után szívem csak vágyott.

Tüdőmig hatol a hideg levegő,
Ropog a hó, lágy szellő csípi arcom.
Búvó táj, hová őrült képzelet rejt.
De vágyból kovácsolt hideg ...

Karcol a toll furcsa mintát a papírra,
Egy gyönge kéz mi görbén irányítja.
S az agyam gondolatait így vetem papírra,
A tudatom, gerincem velejét tördeli darabokra.

A foszlányokban ott van minden,
Ahogy a sorsod a holnapodban,
De nem feleded mi kitűzve volt,
Nem feleded mit az élet rád teherként pakolt.

Ahogy az oktalan állat sem felejti ...

Itt állok előttetek s mégsem vesz észre senki.
A hó fed el s mégis elillan mikor hozzáérek.
Az emléke szép volt: fehér és hideg, tiszta.
Magamba zárom és felidézem forró éjjelek unalmas percein.

De miért a sok érzelem?
S miért a kín a könny s a kitartás?
Hisz úgyis véget vet az egésznek az élet,
A ...

Mikor megláttam e tájat,
A tehenek rám mosolyogtak;
A belvíz terelte e nyájat,
A nép szegényen vízben totyogtak

Gyorsan áthaladt a Tiszánál,
Egy nagy fém riasztotta föl e csöndet;
Nem tudom, mit diktálnál,
S hogy e paraszt legény rakosgatja a rönköt

Megyek e pusztában,
Hol, hol megállva;
Hogy e család a ...

Elcsöndesült az utca;
Ez a tél, milyen durva
Már kevesen vannak az utcán;
Már kevesen laknak a kukán
Igaz válság van;
Az utcán csönd is van
Menekülnek a hidegtől;
A havas hegyektől
Mindenki otthon fekszik;
Nem is tudom, hogy is tetszik
Ugyanis én se mozdulok ki;
Mert a hétvégén a munkát ...

Emlékszel a pillanatra?
Hideg volt és tétováztam.
Csókoljak vagy ne csókoljak?
Úgy érzem, hogy nem hibáztam.

Ha szükség volt rám, ott voltam
és önzetlenül segítettem.
Jó szándékból, s nem teherként
önmagamtól cselekedtem.

Dolgokra döbbentünk rá együtt.
Tanítottál és ...