Ha még talán remény jön el,
Jól nézd meg hátha most megy el.
Hol fény szikrája vész el,
Sötétbe borul, elmének léte hal el.
Létezésnek van e értelme?
Ha az élet úgy is kegyetlenül hagy el.
Legbelül, lelkem legmélyében,
Elmennék...vagy talán mégsem?
Vajon van még ember, ki engem keres?
Utolsó reménybe vetett hitem,
Jól nézd meg hátha most megy el.
Hol fény szikrája vész el,
Sötétbe borul, elmének léte hal el.
Létezésnek van e értelme?
Ha az élet úgy is kegyetlenül hagy el.
Legbelül, lelkem legmélyében,
Elmennék...vagy talán mégsem?
Vajon van még ember, ki engem keres?
Utolsó reménybe vetett hitem,
Olvasták: 654
Az Ön versének a helye...
A magyarnak olcsó a vére,
Senki se kér semmit érte.
Azt gondolják, nincs értéke,
Nem fontos, ha kárba vészne.
Azt gondolják, mocskos a múltja,
Mocskos, mint az ördög bugyra.
A magyarnak olcsó a vére,
Senki se kér semmit érte.
Nem tudhatják, miért olyan fontos,
Egy magyarnak, ha ruhája, magyar vértől foltos.
Mert a magyar vér ...
Senki se kér semmit érte.
Azt gondolják, nincs értéke,
Nem fontos, ha kárba vészne.
Azt gondolják, mocskos a múltja,
Mocskos, mint az ördög bugyra.
A magyarnak olcsó a vére,
Senki se kér semmit érte.
Nem tudhatják, miért olyan fontos,
Egy magyarnak, ha ruhája, magyar vértől foltos.
Mert a magyar vér ...
Olvasták: 924
Haza,
Sötét éjszakában lépteim zúzzák darabokra a csendet,
S én az összetört szilánkok tengerén lépkedek tovább.
Egyre nehezebben haladok, a köd a hideg padkára ránt..
Érzem bordáim roppanását a padka peremén.
A fájdalom láncol a földhöz, tudom rossz úton járok én.
Megpillantok egy lépcsőt ahonnan csak fakón ...
S én az összetört szilánkok tengerén lépkedek tovább.
Egyre nehezebben haladok, a köd a hideg padkára ránt..
Érzem bordáim roppanását a padka peremén.
A fájdalom láncol a földhöz, tudom rossz úton járok én.
Megpillantok egy lépcsőt ahonnan csak fakón ...
Olvasták: 644
Idő,
Varjak szállnak fáról fára,
hófödte fáknak keskeny ágára.
Fekete tollaikat napsugár kényezteti,
mely hókristályok fényét lágyan visszaveri.
Az idilli hangulatot megtöri a nesz,
sietve halad egy cirmos,
vékonyka lába a magas hóban elvesz.
Maga után hagyja talpának apró nyomát,
a hideg átjárja ...
hófödte fáknak keskeny ágára.
Fekete tollaikat napsugár kényezteti,
mely hókristályok fényét lágyan visszaveri.
Az idilli hangulatot megtöri a nesz,
sietve halad egy cirmos,
vékonyka lába a magas hóban elvesz.
Maga után hagyja talpának apró nyomát,
a hideg átjárja ...
Olvasták: 1019
A tücsök nem zenél,
mikor a hangya gyűjtöget,
mert a holnapi tél,
már nem fagyaszt mosolyt
arcokra,
régi harcokra,
mely Napóleonon kifogott,
már nem emlékeztet,
ez már nem az a tél.
Havat nem látsz,
nem áztat meg latyak,
a sok hóember,mind
tenyerünkben marad,
s nem formázunk hógolyót,
nem fagy oda
arcomra a ...
mikor a hangya gyűjtöget,
mert a holnapi tél,
már nem fagyaszt mosolyt
arcokra,
régi harcokra,
mely Napóleonon kifogott,
már nem emlékeztet,
ez már nem az a tél.
Havat nem látsz,
nem áztat meg latyak,
a sok hóember,mind
tenyerünkben marad,
s nem formázunk hógolyót,
nem fagy oda
arcomra a ...
Olvasták: 749
Csodálatosan sütkérezik a napsugár,
Kint ül a napon egy szép kisleány,
Várja kedvesét hátha felbukkan,
Hátha eljő az a kis idő.
Várja,várja,de nem találja ,
Eltűnt a naphomályba,
A felhők feketék lettek számára,
Nincs szerelme karjába.
Lehullottak a fákról a levelek,
Eljött a hideg tél ...
Kint ül a napon egy szép kisleány,
Várja kedvesét hátha felbukkan,
Hátha eljő az a kis idő.
Várja,várja,de nem találja ,
Eltűnt a naphomályba,
A felhők feketék lettek számára,
Nincs szerelme karjába.
Lehullottak a fákról a levelek,
Eljött a hideg tél ...
Olvasták: 697

