Furcsák vagyunk mi emberek,
nagyon nehezen ejtünk könnyeket,
lelkünk zokog, ám arcunk közben nevet,
próbáljuk tagadni azt, amit nem lehet.

Ott sírunk hol nem lát senki sem,
könnyeinket felszárítjuk, de a bánat megmarad szívünkben.
Másokat becsaphatunk de szívünk az mi igazán szeret,
és csak zokog, némán ontja a könnyeket. ...

Hová tűntél el? Pihenni sietnek a percek sebesen,
valahogy elmúltak a szép napok hiába keresem...
Valaki mintha csak ellopta volna tőlünk őket,
magára hagyva bűneikkel szegény esendőket.

És látod már megint csak megyünk hasztalan,
hideg magányos utunkat rójuk vigasztalan.
Úgy hittük célba majd ketten együtt érkezünk,
nem tudhattuk út ...

Az irigység alaktalan, bűzös massza.
Sárga pergamen szín ujjával a gonosz,
törékeny lelkedet csúful összemarja,
míg rendetlen rímpárok között lajstromoz.

Butasága leple művedet takarja,
tehetségedet elfedi üvegdoboz.
Szótagszámok eltérése őt zavarja,
melyet értéktelen tanáccsal viszonoz.

Kíváncsi vagyok, versem majd ...

Egy kis műanyag kanna hever az udvarban.
Mellette áll egy kapa a falnak támasztva.
Egy fémállványon a tárgyak összevissza-sága.
Távolabb egy halmon gyomok tarka burjánzása.

Napsugár ritkán lát rá egy ilyen tarka világra!
Az egész fura udvart több fa árnyékolja,
hogy e sokszínű világot ne mindenki lássa,
mert ez a nem szép látvány nem ...

rohannék,de vissza kell fogni hajtanék de nem bírok
kitartanék de nincs kiért
itt vagyok és tűröm még
magam.
rossz vagyok,elnézik
sebzett és szívem vérzik
meg kell maradnom,állnom kell
és sokszor meg kell játszanom
magam.
tehetnék mást de nem akarok
ordítanék meglátnának
fejem lüktet az ébredés
nem ...

Sallay! hogy fecskét láttál legelőször ez éven,
A Duna habjaiban arcodat öblögetéd,
Hogy megtisztuljon. - Ne siess szenny lepte pofádat
Mosni, eszed szennyét mosd le, s okúlj meg előbb.