Ezzel a kis mindennapos hamis játékkal,
valahogy mégis őszinte igaz szándékkal,
Jól álcázott mosolyunkkal meg játszva,
a boldog szeretőt mindig másnak látszva.

Ezzel a kis hazug manipuláló csalással,
a világ rendjére nem voltunk hatással,
csupán saját érzelmeinket bolygatjuk,
bár fáj néha nekünk, mégis folytatjuk.

Mint két ...

Túl késő volt mire megláttad,
túl késő volt mire megbántad.
Vétkeztél, felebarátod asszonyát megkívántad,
megbocsájtását már hiába vártad.

Azért amit azon a szenvedélyes estén tettél,
bűnös fellángolásodért hatalmas árat fizettél.
Felelőtlen vétked olyan embereknek ártott,
kik szerettek, ki téged sohasem ...

Életem, egy puha ágyon,
ott töltöm én, bármi áron.
De aztán jönnek napok s hetek:
hát mit egyek, és mit tegyek?
Van megoldás, jelentkezés,
pénzgyárnak kell fogaskerék.
Munka, evés, munka, evés,
agylékelés, PC-függés.
Sebaj, hajrá, megy a szekér,
hisz pénz nélkül az élet nem ér!
S csak megyek tovább, húzom tovább,
e ...

Furcsák vagyunk mi emberek,
nagyon nehezen ejtünk könnyeket,
lelkünk zokog, ám arcunk közben nevet,
próbáljuk tagadni azt, amit nem lehet.

Ott sírunk hol nem lát senki sem,
könnyeinket felszárítjuk, de a bánat megmarad szívünkben.
Másokat becsaphatunk de szívünk az mi igazán szeret,
és csak zokog, némán ontja a könnyeket. ...

Hová tűntél el? Pihenni sietnek a percek sebesen,
valahogy elmúltak a szép napok hiába keresem...
Valaki mintha csak ellopta volna tőlünk őket,
magára hagyva bűneikkel szegény esendőket.

És látod már megint csak megyünk hasztalan,
hideg magányos utunkat rójuk vigasztalan.
Úgy hittük célba majd ketten együtt érkezünk,
nem tudhattuk út ...

Az irigység alaktalan, bűzös massza.
Sárga pergamen szín ujjával a gonosz,
törékeny lelkedet csúful összemarja,
míg rendetlen rímpárok között lajstromoz.

Butasága leple művedet takarja,
tehetségedet elfedi üvegdoboz.
Szótagszámok eltérése őt zavarja,
melyet értéktelen tanáccsal viszonoz.

Kíváncsi vagyok, versem majd ...