Összefeküdt velem Álommal Képzelet
fonódó kezüknek körme-vájt, fájósan -
illúziót csinálni pajkosan szálltak
kacajuk fennakadt sötétség-hálóban.

Rebbentek pilláim a fogócskájukba
virgonc éjszakának nézhettem elébe -
kavargott fejemben fél-valós valóssal
miként villantsak így Reggelnek szemébe?

Ágyamba fogadtam ...

Lassan felmegy a Nap a kivilágosodó égre,
de nem ám csak úgy, a szélére, hanem a közepére!
Onnan néz le egyből erre az őszi vidékre.
Erőlködik, hogy melegét adja nekünk a Földre.

De hiába, mert már elfáradt.
Gyengén melegíti már a tájat.
Simogatja a bokrokat, fákat.
A tájra hűvös fénycsókokat ad.

S majd, ha eljön az ...

Szép az idő! Itt a nyár!
Mackó Ábris is kirándulna már!
Bújja a menetrendet, mi hogyan jár!
Felhúzza az óráját hajnali csörgésre,
hogy az a hajnali kakassal ébressze.
A szülei öccsével elengedték.
Gyerekek! Láttatok már két ilyen boldog medvét?
Tornászik, csomagol, majd öccsét kelti fel.
Reggeliznek és vidáman indulnak el.
Láttatok ...

Felhőből igazi vad ló,

patáján nincs szöges patkó,

versenyt fut a pajkos széllel,

nem lehet tartani fékkel;


lábain gyöngyharmat csillám,

szabadon fut, mint a villám!

Sörénye, akár egy angyal,

száguld a felkelő nappal.


Nézi Őt fentről egy csillag,

- szilajok ezek az ...

Szólt az eper: híres leszek,
hosszú vándor útra megyek,
vele megy az eperinda,
-billeg, mint az órainga -

ágai is segítették, biztatgatták:
menj még, menj még!
Olyan hosszú már a szára,
kertből kijut az utcára;

indul tovább, tesz egy túrát,
levelei vissza húzzák:
a szép kertet jaj, ne hagyd el,
földönfutó eper ...

Virágszál szirmán
könnyeit este,
sápadt hold talán
ott felejtette,
napsugár látta,
ölébe vette,
vitte magával
a fellegekbe.

Párává lett, így
utazott messze,
nehéz volt útja
magas hegyekbe,
felhő szállítja,
a folyó várja,
tengernyi sok víz,
magához hívja.

Ő vágyik ...