Felhőből igazi vad ló,

patáján nincs szöges patkó,

versenyt fut a pajkos széllel,

nem lehet tartani fékkel;


lábain gyöngyharmat csillám,

szabadon fut, mint a villám!

Sörénye, akár egy angyal,

száguld a felkelő nappal.


Nézi Őt fentről egy csillag,

- szilajok ezek az ifjak,-

felhőló elvágtat bőszen,

unja, ha látja az őrszem.


az égen száguld Ő frissen,

semmilyen más gondja nincsen;

barátja a pajkos szellő,

felleg lesz később, ha megnő.