Összefeküdt velem Álommal Képzelet
fonódó kezüknek körme-vájt, fájósan -
illúziót csinálni pajkosan szálltak
kacajuk fennakadt sötétség-hálóban.

Rebbentek pilláim a fogócskájukba
virgonc éjszakának nézhettem elébe -
kavargott fejemben fél-valós valóssal
miként villantsak így Reggelnek szemébe?

Ágyamba fogadtam láthatatlanságuk
mialatt görcsöket csomóztak eszemre -
igyekezetem az oldásuknak kapcsán
inkább ártott elbódított értelmemre.

Dobálóztam velük magammal egységben
Menjetek már haza! aludni szeretnék -
szellem-menteset és csendeset, pihenőst
pirkadóban hajnal és napot keresgél.

Talán szavam hatott, vagy Világosodás?
tudj'csoda, ám biztos: magamban maradtam -
szundíthatnék még, ha hagyna békén az ágy
kidobott bestéje, percig sem marasztal.