Nem kell itt semmi olyan nagyot kívánni, főleg nem nagy-dolgot.
Mindenki éljen, tegyen, és majd megkapja élettől a zsoldot.
De ettől, minden jót mindenkinek, keressétek a tűzfoltot.

Aki többre vágyik, az olyat és azért tegyen,
Akinek meg az jó, ami van, semmit ne tegyen…?
Most van itt szilveszter, kis pohár, korty pezsgőt nyeljen!

Amíg megy a szekér ...

Reggel óta ködös szél lengi be a téli tájat,
A fák fagyott dérből készíttetik a ruháikat.
Nézem a lakásból, a szórt fényt az ágakon, amin megtörnek.
Érzem orromban az illatát az óévnek és az újesztendőnek!

Alkoholmámoros hajnalon, majd lesz üvöltés,
Hogy jobb legyen az újév, szívszaggató könyörgés...
Ne feledd, bármit teszel a múltra ...

Gyűlölet,elkeseredettség, és harag,
S mindenki csak rajtad kacag..
Úgy érzed nem vagy más csak hanyag,
S könnyeid már folynak mint a patak..

Napról napra csak gyűlik és gyűlik,
S hiába gyűlt már össze, hiába bűzlik..

Csak rakják, és nyomják a tűzig,
Míg szívverésed meg nem szűnik!
Utána már csak az anyát fűzik..
Míg ő is ...

Renga-láncvers, európai stílusban…

Nevetve jő ősz!
Hűvös magabiztosság!
Harmat pelerin.
Langyos nappalok,
Éjszakák már hűvösek.
Vidám őszi nap...
Majd megmutatja,
Hogy átveszi hatalmat.
Kezdi a korát…
Felhők érkeznek,
Szürkésfehér báránykák.
Napot takarják!
Szélviharok is
Tömzsi tömegben jönnek.
Hetyke ...

Néked, mindig más babád volt..
Titkaid, Én ismerem.
S nevem feledve más Neveket ápolsz..
Így maradtam mindig hitetlen.

S bár ajkam ízében egyetlen láng szól,
mely egy gondolati síkot teremt..
Egyetlen arcot érintek bárhol,
s szemem sarkából, könny pereg.

Két falevél találkozott
a befagyott patakot fedő jég
alatti kíméletlen sodrásban.
Összetapadtak a kavicságyban
s a vastagodó jég súlya
egymásba préselte
egy régi tavaszon hozott
változhatatlan erezetüket.
A jégkristályok lassan és erősen
fűzték egybe a két levél szövetét,
s a fagyban fogant szenvedély
új világot ...