Nincs sok dolog, amiről,
Mesélhetnék nektek;
De azért a kevéskére is,
Most figyeljetek

A tesi órán utolsó helyezést,
Értem el, ami nem jó;
De tanulni szerettem, ha mások,
Nem lihegtek a nyakamba, ohh

Most is a földszintről,
Hoztam el a cuccom;
Miért voltatok ilyenek,
Lehet, hogy tudom?

Mondd el bátran,
Miért ...

Elballagok barátaim, ne sírjatok;
Majd a középsuliba, írjatok

Itt hagylak a búcsúzás ünnepén;
Mindig azt néztem, mikor következem én

Mindig azt néztem, hogy kik elmennek;
Az megy tovább az útján az életnek

Ők tovább tanulnak és lehet belőlük rendőr vagy tűzoltó;
Vagy bármi, amit csak ellehet képzelni, talán lehet még ...

Igaz csak halovány másod,
Rajta színtelen, kőszürke az arcod.
Csak a múlt testesülése e jelenben,
Csak egy jelkép e sok diák szívében.

Csecsemőként te is sírtál,
Ha elestél bizony rítál.
Kislányként tán énekelgettél,
Esetleg vidáman nevetgéltél...

Amint állok itt szemben veled,
Feltekintek rád nemes fejedelem.
Szemeim ...

Nagyszüleim kiknek könnye hull képemre,
Kik végig nézték, hogy felnőttem végre,
Ti kik kiálltatok melettem mindenben,
Örökké bele vagytok vésve a szívembe!

Édesanyám ki ezt a képet kezében tartja,
S gyermek korom öröm könnyekkel siratja,
Kinek drágább vagyok mindennél,
Hidd el én szeretlek mindörökké!

Ha erre a képre nézel s könnycsepped ráhullik,
Akkor érzed majd úgy, hogy ez a lány neked hiányzik,
Barátnőd ki szeretett, ki kiállt meletted és vigyázott rád,
Ki sokat gondol majd a jövőben rád!