Kezünkben virágok, szemünkben könnyek,
nem rég még azt hittük, búcsúzni könnyebb.
Ásít a tanterem, üresen áll majd,
de most még hallgat egy bús ballagás-dalt.

Bal kézben virágok, jobb kéz a vállon,
míg láncban lépkedünk, az ének szálljon!
Kedves tanáraink búcsúzunk végleg,
tőletek mit kaptunk? Csak jót és szépet!

Kicsinyke ...

Köszönöm, hogy az ünnepség után
Nem remélt meleg szeretet vett körbe.
Érzések forogtak szívemben körkörös örvénybe!
Nem szoktam hozzá, hogy az emberek elismerjenek,
Csak ahhoz, hogy fölényes mozdulattal lekezeljenek!

A mezőtúri Teleki Blanka Gimnázium
Száztíz éves ünnepsége - mélyen fölkavart!
Az emlékképek úgy tódultak ...

Nincs sok dolog, amiről,
Mesélhetnék nektek;
De azért a kevéskére is,
Most figyeljetek

A tesi órán utolsó helyezést,
Értem el, ami nem jó;
De tanulni szerettem, ha mások,
Nem lihegtek a nyakamba, ohh

Most is a földszintről,
Hoztam el a cuccom;
Miért voltatok ilyenek,
Lehet, hogy tudom?

Mondd el bátran,
Miért ...

Elballagok barátaim, ne sírjatok;
Majd a középsuliba, írjatok

Itt hagylak a búcsúzás ünnepén;
Mindig azt néztem, mikor következem én

Mindig azt néztem, hogy kik elmennek;
Az megy tovább az útján az életnek

Ők tovább tanulnak és lehet belőlük rendőr vagy tűzoltó;
Vagy bármi, amit csak ellehet képzelni, talán lehet még ...

Igaz csak halovány másod,
Rajta színtelen, kőszürke az arcod.
Csak a múlt testesülése e jelenben,
Csak egy jelkép e sok diák szívében.

Csecsemőként te is sírtál,
Ha elestél bizony rítál.
Kislányként tán énekelgettél,
Esetleg vidáman nevetgéltél...

Amint állok itt szemben veled,
Feltekintek rád nemes fejedelem.
Szemeim ...

Nagyszüleim kiknek könnye hull képemre,
Kik végig nézték, hogy felnőttem végre,
Ti kik kiálltatok melettem mindenben,
Örökké bele vagytok vésve a szívembe!