Poémák hada lepte el eszem
Múzsám röptette képzeletem
Nem fáj többé rád gondolnom
Az idő begyógyította bánatom

Egy emlék, fénykép vagy csupán
Elmém mélyének fojtott koncán
Emlékemnek Te voltál kedves
S szívemnek igazán tökéletes

Tíz méter és tíz év köztünk
Egy gondolat volt mit űztünk
Vagyis csak én voltam az átkos
Kire a végén, ráesett a pallos

Fiatalabb és okosabb voltál
Mikor és ahogyan kihátráltál
Túl sokáig aludtam s álmodtam
Semmi baj, most megtanultam

Tudd, könnyek szöktek szemembe
Mikor Te költöztél szívembe
Nehezen éltem túl Eme bánatom
Hónapos kínzás volt e fájdalom

Örök gyermek vagyok, játszom
Élem az életem, és vágyom
Boldogság, fog nekem még jutni
Többé nem szabad megfordulni

Poémák hada lepte el eszem
Múzsám röptette képzeletem
Nem fáj többé rád gondolnom
Hiába keresem, nincs billogom.