Hírklikk.hu
Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Toók László Flórián verse

Beküldve: 2024.09.28.
Ennyien olvasták eddig: 120
24 
Árnyék voltam
Hallom kopogását a szakadó esőnek,
Ázott gyászoló nép fekete kabátján.
Ma mind közös ügyért jöttek:
Temetni azt, kit oly nagyon szerettek.
Fejükben megannyi emlékkel, gondolattal érkeztek
Egy erősnek hitt ember utolsó útja ez.
Nem lesznek már közös szép napok
Ezeket az eső mossa, s a szél szárítja meg.

Lelkem még küszködik, érzem;
Ázott, hideg föld kerül erőtlen testemre,
Hol hullámat dögevő férgek nyuvasztják,
S hideg koporsómba a szél süvít be. Fázom.

Nem fáj semmi, nem bánt már senki
Feledem mi rossz volt, sok gyötrő gondolat.
Megmarad a kevés, de szép emlék bent a szívben,
Miket azoktól kaptam, kik tisztán, s igazán szerettek.

Véget ért az út. Emlékként éltem, s most az is maradok,
mint kósza árnyék a nyári napsütésben.
Sok elhullajtott könny, mi szívből ered vonja be örök nyughelyem
s minden csepp éltető magja emlékem hamvas virágának.

Nincs adat!

Szóljon hozzá ön is
Captcha image
KÜLDÉS
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére