Emlékeket gyűjtök és sok sok apró csodát,
Magammal viszem én a nyár fényes mosolyát.
Melegiti lelkem, fényével ölel át,
Reám ragyogtatva összes örömét és báját.

Nyár forróságát megőrzőm lelkemben,
Velem lesz melege a téli zord időkben.
Télnek bús sóhaján elringat majd engem,
És újra megsimogat majd a sötét estéken.

Ma jóleső napfény cirógatja arcomat,
Gyógyítja a lelkem, puha csókokat ad.
Szívem kitárom hisz mosolyát küldte el a nap,
Fáradt lelkemnek ez üdítő varázslat.

Ontja fényét ma a nap és szórja a világra,
Medencék tükrén hullámzik vígan táncolva.
Kis gyerek és felnőtt is a napfényt kortyolja,
A Nap felé fordulva mint a virágok szirma.

Édes vízét a napfény festi ragyogóan kékre,
Fénycsóva cirógatja tündöklően szépre.
Fényhúrokon játszva lágyan hull a vízre,
Kényeztet a víznek selymes érintése.

Áldásos sós vízét a napfény szelídíti,
Napsugár ringatva lustán melengeti.
Vízét a nap ennek zöldre színezi,
Jótékony hatását lágyan rám teríti.