Az első beszívott lélegzet.
Ahogy születik a gyermek.
Egy félelemmel teli
világba, s amint tüdejét
nyitja tágra majd kit elér
egy hang, eszmélt illat..
S a mell, mi őt óvva,
meg nyugva bezárja.

A zsenge fűszál...
Melyet harmat táplál.
S az erőt adó napfény,
biztos földtakaró.
Ám a sok közül is egy,
az igaz..mely élni,
és ...

Ha csak annyi hitem volna,
mint egynehány garas most kezemben,
Úgy esnék áldozatul..
S Maradnék könnyen hitetlen.

Ha csak akkora reményem volna,
mint lepkének gyönge pikkelye,
Azt is porként elszórva..
Repülve messze még messzebbre vele.

2016.05.11.

Mikor kiállok az esőre,
bízva, tán megnövök.
Ha szél karol belém sebesen,
jujjongva felülök..
S miként a nap, ragyogva
égeti testem,
nem félve tűztől, mert
újjá kell születnem..

Ha hideg hópihék
szállanak az égből,
egy várat építek lelkem
melegéből.
S míg sötétbe borul az
ég alja, dúdolva dallamot..
Magam ...

Mikor megáll ..

Itt állok magam,
kicsit megszédülten.
Forró nap égett talaj,
ujjaim hidege alatt.
Mik úgy olvadnak szét
mint gombóc e hőben,
izzadt cseppek gurulnak
halántékon,
mely állon ragad.

Nagyot nyelek.
mi messze hallik,
a száraz torkomnak
késztető színpadán..
Mely vízért,
vizet suttogón ...

A mennyboltra tekintek!
Szomorún tündököl a hold éjjeli tánca szemvizem tükrében. Merengek!

Mond Uram miért pont most?
Miért pont most hoztad el Őt nekem, kire évek óta vágyom?
Mi céllal érkezik életem útjába lelkem Hercege?

Fáj mindenem Uram!
Egyik kezeddel adsz, a másikkal sújtasz.
Köszönöm hogy életet adtál lényének, hogy vezetted ...

Fáj mikor nem vagy velem,
hiányod gyötrőn sebzi lelkem.
Mint a kép nélküli keret,
mely mélabún mereng ködös homályba,
egy erdei festmény fák nélküli világa.

Természetes az élethez a föld a víz, a levegő
nélkülük csupán a bolygónk egy marék porfelhő.
Légy nekem a föld, melybe gyökerezhetem,
víz melyben lelkünk fonódva úszunk együtt ...