Lennék én mosoly, mely átfut arcodon,
lennék szellő, mely átkacsint válladon.
Csak hogy melletted legyek.

Lennék fény, mely szemedet elvakítja,
lennék a kéz, mely e fényt eltompítja.
Csak hogy részed legyek.

Lennék csillag, mely csak Neked ragyogna,
lennék a szemed, mely csak engem kutatna.
Csak hogy kedvesed legyek.

Lennék ...

Vén diófánk árnyékában
Várom léted félhomályban.
Csendben járok, fülem neszel,
halljam a szánt, ha érkezel.

Télapó, Télapó, téged lesni, jaj de jó!

A kicsi csizmám fényes már,
asztalon friss tejecske vár.
Ha erre jársz, arra kérlek:
- Ürítsd ki a csészécskémet!

Télapó, Télapó, reád várni, jaj de ...

Roppan, sercen talpam alatt az avar,
moccan a kis bokor, a szél nem zavar.
Erdő népe fürdik a meleg őszben,
szaporán dobban a szív a nagy őzben.

Játékra csalja pimasz kis falevél,
ki az őz láttán játszótársat remél,
de a gida gyorsabb, szökken kecsesen,
a kis falevél röppen szélsebesen.

Jön a Szél, halkan duruzsol a fák ...

Télbe fordul már az idő.
A fagyos reggel mosolyog.
Szemében ott a jövő,
Talpa alatt hó ropog.

Deres tekintete a távolba néz,
Tudja, most övé a világ,
Bamba vigyora keserű méz,
Nem nő mostan virág.

Szegény ember csontig fagyva,
Csupasz ág alatt, mély álomba ér.
Fekszik, rongyokba, magára hagyva,
Ereiben lassan ...

Őszi szél szárnyán jöttél,
szívemnek kedves lettél.
Ajkad érintése még számat perzseli,
érzéseimet feledni nem engedi.

Szürke utcákon hömpölyög a víz tova,
vele tartok én is, ki tudja még hova.
Az eső mosta ablakban felgyullad egy fény,
itt hordozlak magamban a szívem legmélyén.

Száll a füst, parányi tüzek égnek,
Ma tűnik csak a temető szépnek.
E napon, mikor árvák oda lépnek,
Hol szüleiktől búcsúztak el végleg

Mikor anyák szíve egy hatalmasat roppan,
Mert kicsikéjük szíve már soha sem dobban.
Testévek, rokonok, régi cimborák,
Hozzátok is eljött oly sok jó barát.

\'Bárcsak itt lennél!\' ...