Vén diófánk árnyékában
Várom léted félhomályban.
Csendben járok, fülem neszel,
halljam a szánt, ha érkezel.

Télapó, Télapó, téged lesni, jaj de jó!

A kicsi csizmám fényes már,
asztalon friss tejecske vár.
Ha erre jársz, arra kérlek:
- Ürítsd ki a csészécskémet!

Télapó, Télapó, reád várni, jaj de jó!

Emlékszem a tavaly télre,
felültettél a térdedre:
- Jó fiú voltál? - kérdezted.
Talán a választ sejtetted!

Télapó, Télapó, veled lenni, jaj de jó!

Cukrot adtál jószerivel,
mosolyogtál szemeiddel,
szakálladat megcsodáltam,
ilyen szépet még nem láttam!

Télapó, Télapó, tőled kapni, jaj de jó!

Verset mondtam, mondókákat,
be sem fogtam pici számat,
idő repült, szán nem várhat,
búcsút intettünk a mának.

Télapó, Télapó, neked adni jaj de jó!

Karom ölelt, könnyem csordult,
ajkam a füledhez fordult:
- Egy év múlva újra látlak,
s elhozom a hugicámat!

Télapó, Télapó terád várni, mindig jó!