Lopakodik már a cica,
alamuszi a kis buta!

Ide-oda sunyin lépked.
Ebből-abból csak-csak csipked.

Történhet ám bárhol bármi,
nem mer a mérlegre állni.

Pedig a csipegetésnek ára van,
cicuskának egyre nagyobb súlya van!

Mégsem bánatos a sunyi!
Oson tovább torkoskodni!

Cinke Cini énekel: nyitni kék, nyitni kék!
Milyen szép most e vidék: nyitni kék, nyitni kék!
Nyílnak most a virágok: nyitni kék, nyitni kék!
Milyen szép a tiszta ég: nyitni kék, nyitni kék!

Énekét nem szünteti: nyitni kék, nyitni kék,
mert párja még nincs neki! Nyitni kék, nyitni kék!
Ha a párját megleli nyitni kék, nyitni kék,
az ...

Összefeküdt velem Álommal Képzelet
fonódó kezüknek körme-vájt, fájósan -
illúziót csinálni pajkosan szálltak
kacajuk fennakadt sötétség-hálóban.

Rebbentek pilláim a fogócskájukba
virgonc éjszakának nézhettem elébe -
kavargott fejemben fél-valós valóssal
miként villantsak így Reggelnek szemébe?

Ágyamba fogadtam ...

Lassan felmegy a Nap a kivilágosodó égre,
de nem ám csak úgy, a szélére, hanem a közepére!
Onnan néz le egyből erre az őszi vidékre.
Erőlködik, hogy melegét adja nekünk a Földre.

De hiába, mert már elfáradt.
Gyengén melegíti már a tájat.
Simogatja a bokrokat, fákat.
A tájra hűvös fénycsókokat ad.

S majd, ha eljön az ...

Szép az idő! Itt a nyár!
Mackó Ábris is kirándulna már!
Bújja a menetrendet, mi hogyan jár!
Felhúzza az óráját hajnali csörgésre,
hogy az a hajnali kakassal ébressze.
A szülei öccsével elengedték.
Gyerekek! Láttatok már két ilyen boldog medvét?
Tornászik, csomagol, majd öccsét kelti fel.
Reggeliznek és vidáman indulnak el.
Láttatok ...

Felhőből igazi vad ló,

patáján nincs szöges patkó,

versenyt fut a pajkos széllel,

nem lehet tartani fékkel;


lábain gyöngyharmat csillám,

szabadon fut, mint a villám!

Sörénye, akár egy angyal,

száguld a felkelő nappal.


Nézi Őt fentről egy csillag,

- szilajok ezek az ...