Próbáltam azzá válni,
Akivé te akartál engem tenni.
Szörnyű egy érzés,
Olyan, mint a belső vérzés.

Elveszve a felszín alatt
Feladva önmagadat.
Nem tudom, mit vártál tőlem,
Nem is volt így életem.

Majd jó leszek, mint rég
Nem ez itt a vég.
Egyszer talán megjavulok,
És akkor csak ámuljatok.

De ez még nem most ...

A nap sem ragyog mindig az égen,
A hold váltja fel az éjszaka hevében.
Elmentél, elillantál,
Fájdalmat nem kicsit, hagytál.
Másfele visz a sors,
Nem lehetünk egyek,
Kértem tőled szerelmet,
Nem adta meg az élet.
Úgy éreztem hozzám írod,
Szerelmes verseid,
Tévedtem, hát ennyi volt,
Le kell, hogy zárjalak itt.
Verset többé ...

Valami

Valami eltűnt, valami apró, valami nem volt sohasem,
valami csepp, valami pirinyó, valami oly törékeny álom,
valami elillant, valami fakó, valami szürke pillanat nekem,
valami oly könnyű, valami jelentéktelen, valamit hiába várom.

Budapest. 2011.02.07.

Egy szál virág

Már rég nem írtam, azt sem tudom,
hol találom a betűket,
de most megbátorkodtam, és írok,
talán pár sort csak.

Itt állok magamban, kezemben egy virág,
ezt neked adom, légy boldog,
mert én most tényleg elmegyek,
már máshol várnak.

Jó volt a társaságotokban, de ez nekem
nem való, mindig is más ...

Úgy szerettem volna őszinte barátod lenni,
éveken át te érted sok jót, sok szépet tenni.
Úgy szerettem volna történeteidet hallgatni,
bús szemeidbe nézve barátságot vallhatni.

Én nem tudhatom, mi az a rossz lelkemben,
mit eddig utam során jártomban-keltemben,
nem vettem észre, számodra mégis taszító,
hibás jellemem mely miatt lelkembe ...

Csacsi öreg kutyám hányszor megbüntettelek.
Másfél méternyi rabságra... Pedig szerettelek.
Te akár egy gyermek mindig csínyt tettél,
sárosan csendben lopózva az asztalról ettél.

Mégsem tudtam haragudni mikor rád néztem:
Szereteted sugárzott én már tudni véltem,
az egyetlen őszinte, önzetlen barátom voltál,
szavak nélkül is mindig ...