Jövő nélkül nincsen élet, embernek nincs reménye,
Szilveszterkor ember kérdezi: a jövő enyém-e?
Mint egy szárnyaló, szabad madár, repül életünk tova…
Így aztán vele növekszik rég múltunk, éveink sora.

Újévkor az új álmok tüzei fellobbannak,
Lélektüzeink, mint az új álmok, felrobbannak.
Óh, Te hóesés és udvari nagy fenyő,
Ti maradtok, ...

Eljött! Ma vége az évnek,
Ma vége az évszázadnak,
Ma vége az évezrednek,
Most vége, mi volt mindannak.

Sorsom, itt vagyok és dolgozok,
Ez mit el nem kerülhetek,
Az, hogy én most mit akarok?
Ezek a sorosok, életek…

Vecsés, 1999. december 31. – Kustra Ferenc

Nem kell itt semmi olyan nagyot kívánni, főleg nem nagy-dolgot.
Mindenki éljen, tegyen, és majd megkapja élettől a zsoldot.
De ettől, minden jót mindenkinek, keressétek a tűzfoltot.

Aki többre vágyik, az olyat és azért tegyen,
Akinek meg az jó, ami van, semmit ne tegyen…?
Most van itt szilveszter, kis pohár, korty pezsgőt nyeljen!

Amíg megy a szekér ...

Reggel óta ködös szél lengi be a téli tájat,
A fák fagyott dérből készíttetik a ruháikat.
Nézem a lakásból, a szórt fényt az ágakon, amin megtörnek.
Érzem orromban az illatát az óévnek és az újesztendőnek!

Alkoholmámoros hajnalon, majd lesz üvöltés,
Hogy jobb legyen az újév, szívszaggató könyörgés...
Ne feledd, bármit teszel a múltra ...

Renga-láncvers, európai stílusban…

Nevetve jő ősz!
Hűvös magabiztosság!
Harmat pelerin.
Langyos nappalok,
Éjszakák már hűvösek.
Vidám őszi nap...
Majd megmutatja,
Hogy átveszi hatalmat.
Kezdi a korát…
Felhők érkeznek,
Szürkésfehér báránykák.
Napot takarják!
Szélviharok is
Tömzsi tömegben jönnek.
Hetyke ...

Két falevél találkozott
a befagyott patakot fedő jég
alatti kíméletlen sodrásban.
Összetapadtak a kavicságyban
s a vastagodó jég súlya
egymásba préselte
egy régi tavaszon hozott
változhatatlan erezetüket.
A jégkristályok lassan és erősen
fűzték egybe a két levél szövetét,
s a fagyban fogant szenvedély
új világot ...